Nyugaton az alapszakasz két legjobbja játszik a Stanley-kupa-döntőért, keleten a hetedik és a nyolcadik találkozik. Erre a rájátszások 1994-es átszervezése óta nem volt példa. Nagy különbség nincs a Philadelphia és a Montreal között, kevésen múlik a siker.

Kevesen gondolták, hogy az alapszakaszt hetedik és nyolcadik helyén záró csapatok vívják majd Keleten a főcsoportdöntőt, de nem érdemtelenül került ide a Philadelphia és a Montreal. Mindketten hihetetlen bravúrt hajtottak végre az elődöntőben, mindketten a hetedik meccsen, idegenben harcolták ki a továbbjutást. A Canadiens Pittsburghben, a Philadelphia Bostonban, ráadásul utóbbi 0-3-ról fordított, mind a meccsen, mind a sorozatban. Az biztos, hogy ezek a sikerek mind a két gárdának hihetetlen nagy önbizalmat adnak, így várják a vasárnapi folytatást.

A Montreal elsősorban Jaroslav Halak és Michael Cammalleri nagyszerű teljesítményének köszönheti a menetelést. A szlovák kapus a Washington és a Pittsburgh ellen is zseniális volt. A győzelmek tekintetében, a védések számában és védéshatékonyságban is vezeti a playoff ranglistáit. Azokon a meccseken, amikor 31 vagy annál több lövést kapott, egyszer sem szenvedett vereséget a Montreal. Halak kulcsfigurája lehet a döntőnek is. Ahogy Cammalleri is, aki az eddigi 14 meccsen 12 gólt lőtt. 1975 óta nincs ilyen eredményes támadója a kanadai csapatnak, de a franchise történetében is csak hat olyan akadt, aki egy tucat gólt lőtt a rájátszásban.

A Philadephiának elsősorban a csapat egységében rejlik az ereje. Ezt a hihetetlen mentális erőt támasztja az a tény, hogy az összes amerikai major sportágat is beleszámítva korábban csak a három olyan gárda akadt, amely három vesztes meccs után négyet nyerjen, az NHL-ben pedig csak kettő volt.

Sokat számított Simon Gagne visszatérése. A csatár a New Jersey ellen április 20-án sérült meg. A Boston ellen 0-3-nál tért vissza, négy gólt lőtt a Bruinsnak, kétszer győztes találatot vitt be. Danny Briere 7+8-nál, Mike Richards 5+12-nél tart. A csatárok mellett az első védősorát kell kiemelni a Flyersnek. Chris Pronger és Matt Carle is közel harminc perces jégidőket teljesített az eddigi meccseken, utóbbinak plusz 7-es plusz/mínusz mutatója van, a Boston elleni negyedik meccsen négy asszisztot jegyzett.

A másik oldalon nagyon hiányzott eddig is a védelemből Andrej Markov, de Josh Gorges és Hal Gill nélküle is megállította Sidney Crosbyékat. Gorges 20 ütközéssel és 44 blokkolással, Gill 12 ütközéssel és 54 blokkolással áll a playoffban.

Míg a New Jersey elleni párharcban sokat számított a Flyers emberelőnyös helyzeteinek kihasználása, illetve azok kivédekezése, addig a Bostonnal szemben már nem ment ez ilyen jól, csak három előnyös gólt lőttek. Az utolsó meccsen 3-ból kétszer is emberhátrányban találtak Michael Leighton kapujába. A Montreal sem a legjobb ezekben a mutatókban. Amikor előnyben voltak, 51 lehetőségből csak 11 gól született, ami a nyolcadik legjobb mutató. A védekezésben viszont harmadik a gárda a 16 playoffos közül.

Az alapszakaszban teljesen kiegyenlített volt a mérleg. A Montreal és a Philadelphia is 2-2 meccset nyert, mindketten egyszer idegenben. A fentiek alapján kijelenthető, két közel azonos képességű csapatról van szó, amely óriási bravúrral jutott el idáig.

A Philadelphia 1997-ben nyert legutóbb konferenciadöntőt, 1975-ben Stanleyt. A kupasikerek tekintetében első Montreal 1993-ban volt sikeres, akkor a bajnokságban is első lett. A playoffban 2008-ban kerültek össze legutóbb, akkor a Philadelphia 4-1-re nyert. Vasárnap Philadelphiában kezdődik a sorozat.