A sok bába között elveszett a gyermek, mondja Kovács Csaba, az MJSZ szakmai igazgatója. Korábban jeleztük, két érvényes pályázat érkezett a Millenárison létesítendő jégpálya kivitelezésére. Kedden lezajlott az utolsó közbeszerzési tárgyalás is. Ennek eredményéről számolunk be. És arról is, miért épül 2009-ben Budapesten egy omladozó műemlék épületbe sátorral fedett jégpálya, oda, ahol száz méteren belül kettő is van.

Kezdjük a lényeggel: a közbeszerzési bizottság győztest hirdetett, így egy akadály elhárult a jégpálya megépítése elől. Egri István a Magyar Jégkorongszövetség (MJSZ) delegáltja volt a közbeszerzési eljárásban, a bírálóbizottság tagjaként vett részt a folyamatban. Ő tájékoztatta a jégkorongblogot a keddi ülésről: "A bizottság a kedvezőbb pénzügyi feltételekkel pályázó Számadó Kft.-t hirdette ki győztesnek. A céggel a NUSI a tervek szerint pénteken köti meg a szerződést, utána megindulhat a munka. Idő van, a pályázati kiírás szerinti szeptember közepén esedékes ártadási határidő tartható. Kértem, hogy a kivitelezés során szakmai és technológia ellenőrzéseket végezhessek a munkaterületen, és esetleges észrevételeimet a finanszírozó felé is megtehessem. Ezt a kérésemet a bizottság mind a hat tagja támogatta, sőt igényt tartott munkámra. A mai döntés értelmében szeptembertől egy 60x30 méteres, szabványméretű, IIHF-előírás szerinti palánkkal ellátott jégpályával bővülhet Budapest kínálata, amelyre időben sátorfedél kerül."

Érdemes gyorsan összefoglalni a Gyakorló Jégcsarnokkal (GyJ) kapcsolatos tudnivalókat. Mivel egyszer már részletesen megírtuk a történetet, röviden ismétlünk. A Budapest Sportcsarnok (BS) aljában működött Magyarország első fedett pályája, amely gyakorlatilag egész évben szolgálta a jeges sportokat. Ezt 50-50%-os megosztásban használták a korcsolyázók és a jégkorongozók. Miután leégett a BS, az állam szükségesnek látta pótolni az intézményt. Ezért épült fel a GyJ, deklaráltan azzal a szándékkal, hogy mindkét sportágnak helyet adjon. Rejtélyes okoknál fogva azonban a GyJ végső kialakítása már olyan volt, amely hokimeccsek rendezésére nem tette alkalmassá az új épületet.

A viszony az évek során nem javult, a kiszorítósdiban az erősebb érdekérvényesítő képességgel rendelkező korcsolyázók elérték, hogy 80:20 arányban ők használhassák a GyJ-t. Az ingatlan az utóbbi években államilag agyondotált, egy óra bérleti díja nem egészen bruttó 3000 forintjukba kerül a szövetségeknek. Összehasonlításképpen: ma Budapesten 30 és 40 ezer forint között mozognak a piaci jégóradíjak, és az ugyanahhoz a fenntartóhoz tartozó, omladozó Kisstadion is több mint kétszer ennyi a hokisoknak.

Az eseményeket innentől pontosan leírtuk tavaly október eleji cikkünkben. Akkor egy héten belül megoldódni látszottak a problémák. A vészjósló hangok idén tavasszal erősödtek fel újra, miszerint mégiscsak úgy alakítják át az épületet közel 200 millió forintért, hogy az a továbbiakban a hokisok számára technikailag se legyen alkalmas a gyakorlásra. A felújítás állítólagos célja, hogy a rövidpályás gyorskorcsolyázók biztonságosabb pályán gyakorolhassanak, ne egy palánkra rögzített szivacspárnarendszer védelmében, hanem ruganyos védőrendszerben, ami mögött nincs palánk.

Való igaz, a világeseményeken néhány éve ilyen pályákon száguldoznak a short trackesek, de ahol a jégkorongozókkal társbérletben használják a jégcsarnokokat, ott mindenütt – Olaszországban, Nagy-Britanniában, Amerikában és Ausztráliában is – megteszi az olyan megoldás, amilyen a GyJ-ban volt ez idáig.

A kiűzetésért mintegy cserébe a Millenáris területén sátras jégpályát ajánlott fel a NUSI a hokisoknak. A helyzet fonákságát mutatja, hogy erről a jégkorongozók először a korcsolyázók szövetségével tárgyaltak, mert az Önkormányzati Minisztérium sportszakállamtitkára, Török Ottó ezt kérte. A jégkorongozók szerint a szálakat egyértelműen Bathó Ferenc mozgatja, aki egy személyben a korcsolyázók elnöke és a Pénzügyminisztérium költségvetési és pénzügypolitikai főosztályvezetője. Az ő befolyását látják amögött, hogy hiába jönnek-mennek a NUSI vezetői, igazgatói, évek óta mindenki egyet akar, kitenni a jégkorongot a GyJ-ból. A hozzánk eljuttatott képek tanúsága szerint a kivitelezők szét is szedték a GyJ-ban a palánkrendszer kapu mögötti részeit. Ezzel biztossá vált, hogy jégkorongozni nem lehet a pályán.

Kérdések bőven vannak: A 2002-ben 1,17 milliárd forintért épült modern csarnokban miért kell több mint százmillió forintos felújítást végezni? Ráadásul a felújítás eredményeképpen a GyJ eredeti funkciójának a felét elveszíti, jégkorongozásra alkalmatlanná válik. Miért jó üzlet a jégkorongozókat egy közel százmillió beruházást igénylő sátras jégpályára áttenni, egy olyan épületbe, amely műemlék, de évtizedek óta az enyészeté, ahol a kiszolgáló helyiségek emberek ellátására alkalmatlanok, amely mállik szét? Az erre szánt beruházási összeg ráadásul kevesebb, mint az, amelyet a modern csarnok felújítására költenek. Miért lett néhány év alatt az 50:50-es megosztásból 80:20-as arányú a korcsolyázók javára? Milyen erők mozoghatnak a háttérben, ha ebbe a jégkorongszövetség belement?

Néhány választ megkaptunk Kovács Csabától, az MJSZ szakmai alelnökétől, aki folyamatosan tárgyalt az elmúlt közel egy évben: "Az őszi nagy balhé után tárgyalóasztalhoz ültek a felek. Mivel Török Ottó az Önkormányzati Minisztérium sportszakállamtitkáraként 2008. őszi levelében arra kérte a korcsolyázók és a jégkorongozók szövetségét, hogy a GyJ időbeosztásában állapodjunk meg, négyfős megbeszélést folytattunk. A tárgyaláson a jégkorongszövetség részéről Studniczky Ferenc elnök és jómagam szakmai alelnökként vettem részt, a korcsolyázószövetséget Bathó Ferenc elnök és Sallak György főtitkár képviselte.

A megbeszélésen ismételten felmerült, hogy a GyJ-t kizárólagosan kívánják használni a korcsolyázók. Felmerült, ha a jégkorongozók kivonulnak, a Millenárison kapunk újonnan felépítendő jégpályát. Szóbeli megállapodást kötöttünk, hogy mi csak akkor megyünk ki a GyJ-ból, amikor a Millenárison az új pálya már áll. A későbbiekben gyakorlatilag minden apró részletről szó esett. 105 millió forintos beruházásról volt szó, amihez a GyJ-ban lebontott palánkot és plexit, valamint a Tatán elfekvő sátrat térítésmentesen kaptuk volna meg. Így a 60x30 méteres versenypálya mellé még egy 18x32 méteres kispályát is fel tudtunk volna építeni a keretösszegből.

Ezek után azt hittük, mivel mindenben megegyeztünk, felhőtlen a történet. Vártuk a közbeszerzési eljárásról szóló kiírást, sokáig hiába. Aztán egyszer csak megjelent egy mobil jégpályáról szóló kiírás. Jeleztük aggályainkat, továbbá azt, hogy nem mobil pályáról volt szó. Ezért egy második pályázatot írtak ki. Ebben is nagyon súlyos hiányosságok voltak. Alapvető elemek hiányoztak belőle. Nem szerepelt a konkrét műszaki tartalom, nem voltak kiviteli tervek, a beadott pályázatok ajánlatait nem is lehetett összevetni, sem egymással, sem az elvárással. Továbbá nem volt meghatározva a kapacitás, azaz hogy milyen hónapokban lesz alkalmas a rendszer a jégkészítésre. A palánk minőségét sem definiálták.

Így nehéz versenyeztetni a résztvevőket. Nem is értjük, egy közbeszerzésnél hogy lehet ennyire figyelmetlenül eljárni. Ezért még egy megbeszélést kívánunk tető alá hozni, ahol aggályainkat ismertetnénk. A beérkezett és érvényesnek minősített két pályázat mindegyike jelentős kockázatokat rejt magában, nem látjuk garantáltnak a műszaki színvonal megfelelőségét. Nem jól megépített műjégpályát üzemeltetni jelentősen drágább és kockázatosabb. Ráadásul a kiírt pályázat szerint új sátrat kell csináltatni a jégfelület fölé, és a palánkot is a beruházónak kell beszereznie.

Ez a pályázat pazarló megoldást erőltetne a kivitelezőre, és ennek a jégkorongozók látnák a kárát. A problémát az okozza, hogy a NUSI-ban nagyon sok az igazgató, a vezető. Alig több mint fél év alatt csak jómagam vagy hat különböző vezetővel tárgyaltam, akikről mindig kiderült, vagy nincsenek valamilyen információ birtokában, vagy nem kompetensek valamely kérdésben. És a sok bába között elveszett a gyermek."

Kovács Csabától azt kérdeztük, miért mentek bele abba, hogy a jégkorong kivonul a GyJ-ből? "Igaz, hogy tudtuk, a Millenárison két hónappal rövidebb lesz az idény, de ha másfél pálya állt volna rendelkezésünkre, kompenzálta volna ezt a kiesést. Ráadásul a GyJ-ban csak a teljes üzemidő húsz százaléka volt a miénk, a Millenárison viszont közel száz százalék lesz. A Millenáris csak szeptembertől április végéig lesz használható, ezt a kerékpárszövetséggel is egyeztettük, hiszen a többi időszakban ők használják.

A szövetség azért is próbált kompromisszumot kötni, mert a sportágban már jelenleg is a jéghiány okozza a legnagyobb problémát. A Millenáris öltözőinek a felújítására is kaptunk ígéretet a korábbi vezetőktől, de ez is szóbeli maradt. A beruházásokhoz olyan nagyon nem ért az MJSZ, nem ez a feladatunk. De a sportszakmai kérdésekhez azért konyítunk. Ez a pályázati kiírás teljesen alkalmatlan volt arra, hogy jó megoldás szülessen.

Magánvéleményem szerint a Millenáris épülete megérett a pusztulásra, ide beruházni nem sok értelme van. Amúgy az oda tervezett sátorba sokkal olcsóbb lett volna a szivacsos short track pálya megépítése, mintsem fordítva, ahogy most tervezik. Meg kell mondanom, hogy ami az elmúlt hónapokban a GyJ-kal és a Millenárissal kapcsolatban történt, az úgy felháborító, ahogy van."

Nagyjából itt tartunk, és ezen a ponton lépett a képbe a 7, azaz a Hokisok Érdekvédelmi Társasága. Hogy kik ők és mit akarnak, arról itt olvashatnak bővebben. Bemutatkozó anyagukban írják, első legfontosabb céljuk, hogy megakadályozzák a hoki végleges kizárását a GyJ-ból, és elérjék az UTE-pálya bezárásának feloldását, megakadályozva a budapesti jégkorongélet ellehetetlenítését. Emiatt június 4-én 16 órára tüntetést szerveztek az Országház elé. A felhívás teljes szövege itt olvasható.