HTML

Jégkorong

A világ legjobb sportja a határokon innen és túl, és mindenütt, ahol van.

Címkék

ahl (66) alba volán (453) átigazolások (243) ausztria (86) a csoport (408) bajnokok ligája (42) bajnokság (226) bajnokságok (82) bartalis (53) bp. stars (52) brassó (64) briancon (72) cortina (67) csehország (98) dab (43) dab.docler (315) divízió 1 (231) divízió 2 (49) döntő (128) ebel (1139) eht (76) eihc (93) elitserien (49) énekes (363) extraliga (59) fehéroroszország (50) fehérvár (609) felkészülés (183) felkészülési mérkőzések (182) finnország (145) fotók (45) franciaország (73) ftc (213) gömöri (43) hári (76) hc csíkszereda (85) hetényi (70) horvátország (40) hsc csíkszereda (87) ifjúsági (285) iihf (80) inline (109) interliga (44) játékvezetők (64) jégkorongmagazin (51) jesenice (42) junior (90) juniorok (200) kanada (97) khl (663) kóger (82) kölyök (55) kontinentális kupa (104) ladányi (105) légiósok (131) ljubljana (46) magyarország (561) magyar kupa (80) miskolc (187) mjsz (143) mol liga (975) nationalliga (132) németország (46) nhl (1598) női (96) nők (127) norvégia (45) ob 1 (173) ob i. (206) ocskay (107) olaszország (68) olimpia (119) olimpiai selejtezők (85) oroszország (132) pakk (41) playoff (137) primeau (55) rájátszás (360) románia (119) sator (53) sc csíkszereda (107) serdülő (78) sport tv (42) stanley kupa (40) steaua (41) svájc (77) svédország (161) szavazás (57) szavazások (43) szélig (75) szlovákia (193) szlovénia (105) szuper (107) thurston (43) u16 (61) u18 (291) u20 (168) ukrajna (57) utánpótlás (122) ute (185) válogatott (984) vasas (53) vas jános (111) vb (1471) videó (148) videók (494) világbajnokság (107) winter classic (51) Címkefelhő

Ezzel a generációval lesz keresnivalónk

2009.05.11. 14:40 F. Kapus

Óriási tornára mentek Prágába kölyök korosztályú legjobbjaink, még április közepén. A vb-felkészülés elsodorta beszámolónkat, de mindenképp vissza kell néznünk a magyar hokitörténelem egyik legrangosabb tornájára. U14-es szelekciónk hétből hétszer vereséget szenvedett, de így is helytállt. Faragó Gyulával, a csapat trénerével beszélgettünk a rengeteg tapasztalatról. Az év utánpótlásedzőjének gondolatai következnek.

"Prágában vegyes tapasztalatokat szereztünk. Ennek fényében tartom magam a torna előtt elmondottakhoz, a lényeg, hogy a mi legjobbjaink semmilyen módon nincsenek elmaradva a világ élvonalától olyan fontos szempontokban, mint a koritechnika, az ütőkezelés vagy a korongtechnika. Óriási különbség van viszont a méretekben. Tény, hogy míg az amerikai–kanadai vegyes válogatott, az East Coast Select ötezer U14-es játékos közül került ki, addig mi a hatvan-hetven szóba jövő hokispalántából választottuk ki a húszas keretet. A többi szelekcióban hemzsegtek a 180 centiméternél magasabb, 90 kilogrammnál nehezebb játékosok. Nálunk legfeljebb Kocsis Ferenc, Dörök Bence és Pál Zalán felelt meg ennek a kívánalomnak, közülük is Kocsis, az Alba Volán csatára volt az egyetlen, aki megállta a helyét fizikailag is. Mi a legjobbakat vittük ki a tornára, más kérdés, ki mekkora lesz 2-3 év múlva. Ebben a korban nagyon nagy a szórás, érettség és fizikai fejlettség tekintetében is. Még egyszer mondom, nem volt azzal baj, hogy mit tudunk a hokiról, de a méretbeli különbségek döntőek voltak.

Csalódottan mondom, hogy jó pár játékostól többet vártam. Sokan azok közül, akik itt voltak, lényegesen többet tudnak a jégkorongról, mint amit bemutattak. Több éve ismerem és figyelem ezt a korosztályt, mindenkiről tudom, mire képes. Az általánosságban is elmondható, hogy mindenki többet tud annál, amit a tornán mutatott. Az okát meg kell keresni, nyilván negatív befolyást gyakorolt a hosszú szezon, a sok sérülés és betegség. De legyünk pozitívak, mert ez azt jelenti, ennél is többet tudunk. Fentiektől függetlenül az akarattal elégedett voltam, mindenki mindent megtett, de most nem jött ki több.

Váltakozó sikerű mérkőzéseket játszottunk. A végső második helyezettől 3-0-ra kaptunk ki, ez nem katasztrófa. Szlovákiától hatot kaptunk, pedig partiban voltunk, még szerintük is. Az egész tornára igaz, hogy helyzeteinket nem tudjuk kihasználni normális mértékben. Ennek oka is egyértelmű. A magyar bajnokságban egy játékosnak meccsenként hat helyzete van, ha kettőt belő, nyer a csapata, ő a sztár. Egy prágai erősségű mezőnyben jó ha egy-két lehetőség jut fejenként. Ha ezt nem lövik be a csatárok, a csapat kikap. Az ellenfelek olyan bajnokságokban játszanak, ahol minden helyzetet megbecsülnek. Ráadásul a kapott gólok hetven százaléka abból született, hogy mi adtuk oda a korongot az ellenfélnek. Ezt ők kegyetlenül kihasználták, mi nem, mert nem ehhez vagyunk szokva.

Szót kell ejteni a bíráskodásról is. Kemény játékot engedtek a játékvezetők, de nagyon jól fújtak. Addig engedték a keménységet, amíg a játék engedi. Az már ebben a korosztályban visszaüt, hogy otthon ez nem így van. Nálunk ami nagyot csattan, vagy amikor a szülők felhördülnek, érkezik a kiállítás. Itt nem így van. Ezért a mieink elbizonytalanodtak, hogy mit lehet, és mit nem. Hogy jó generáció nőjön fel, ahhoz igenis kell, hogy a bírók partnerek legyenek, egységes és jó felfogásban vezessék a meccseket, tanulják meg a játékosaink, mi az, ami kemény, de még szabályos. Ez ennek a korosztálynak az első komoly tornája volt. Ha visszaemlékszünk Pat Cortina felnőttválogatott-beli debütálására, ott is hasonló történt. Fel kell venni a nemzetközi ritmust, ami nem megy egyik pillanatról a másikra. Ez hosszú folyamat. Kint éreztük, hogy a kölyökválogatott az utolsó mérkőzésre vette fel. Bár 2-1-re kikaptunk Csehországtól, megcsináltuk a figurákat, kialakítottunk helyzeteket, nekünk állt a zászló.

A látottak alapján nagyon bizakodó vagyok, mert ezzel a generációval lesz keresnivalónk. A srácok és az edzők is mindent megtesznek az eredményesség érdekében. Azt gondolom, igazából ezzel a korosztállyal lehet pótolni a felnőttválogatottban a mai nagy öregek utáni űrt. Utolsók lettünk, de Kocsis Ferencet beválogatták az All Star Game-re, ahol Európa játszott Észak-Amerikával. Itt tényleg a világ krémje küzdött egymással. A kanadai edzők mondták, mások is befértek volna csapatunkból egyénileg, de csak egy képviselőnk volt, mert a csapat nem ért el jó eredményt. A tengerentúli szakemberek nagyon korrektek voltak, már az első mérkőzésünk után odajöttek, gratuláltak. Mondták, kikaptunk, az egy dolog, de nem gondolták volna, hogy Magyarországon ilyen utánpótlás-nevelés zajlik. Kocsis csapata egyik legjobbja volt, lőtt egy gólt, adott egy gólpasszt. Nagyon szurkolt neki az egész csapat, így mindenkinek nagy élményt adott ez a meccs is.

Tudni kell, hogy minden kölyök korú játékos pályafutása innentől kezdődik el igazán. Jó vizsga volt ez számukra, saját bőrükön érezhették, nem véletlenül magyarázzuk nekik, hogy ennél több kell, ne elégedjenek meg az eddig elértekkel. Ezt otthon egy 13 éves érthetően nem mindig érzi át, például egy sokgólos győzelem után. Rengeteget tanultunk mi, edzők, és ami szintén fontos, nemcsak a játékosok, hanem a szülők is. Új dimenzió nyílt meg előttünk. Mindenki mondta, tudja, milyen szintű tornán voltunk. Még egyszer mondom, bizakodó vagyok, mert ez a korosztály és az alatta lévők nagy számú, a korábbiaknál legalábbis lényegesen több játékossal rendelkeznek. Ott vagyunk tehát, jól csináljuk a dolgunkat, de rengeteg tanulni valónk akad. Itt már nincs idő öt másodpercig birtokolni a korongot, mert belepnek minket, mint a muslicák. Ezt otthon nem lehet gyakorolni, mert nem elég erős a mezőny. És nagyon nem mindegy, hogy négy, öt vagy harminc ilyen mérkőzés van egy évben.

Biztos vagyok abban, ha egy-két hónap múlva visszamennénk, lényegesen jobb eredményt érnénk el. Még mindig úgy látom, tíz év múlva lehetünk mi is hokinemzet. Ehhez az kell, hogy innentől kezdve kiemelten foglalkozzunk a fiatalokkal klub- és válogatott szinten egyaránt. A kölyökből kiöregedő játékosokat ugyanilyen gondosan kell kezelni jövőre, a serdülőben is. Csak akkor van értelme a munkánknak, ha folyamatosan tudjuk biztosítani ezt a srácoknak. Persze ez kegyetlen sok pénzbe kerül, de minden évben el kell jutni minél több ilyen vagy közel ilyen erősségű nemzetközi tornára.

Rendkívül komoly kapcsolatokat fogunk tudni kiépíteni ezeken az utakon. Már most csomó észak-amerikai hokiakadémia jelentkezett. A konklúzió annyi, hogy nagy örömmel várják az olyan képességű hokisokat, amilyeneket Prágába vittünk. Három-négy srácnak konkrét megkeresése is volt, akár holnap utazhatnának a tengerentúlra. Egyértelműsítették, a jövő évi tornán is örömmel látnak minket, ennél nagyobb elismerés nem is kell."

Az eredmények:

Magyarország–Toronto 1-5
Magyarország–West Coast 0-5  
Magyarország–Ak Barsz Kazany 0-3
Magyarország–Quebec 0-7
Magyarország–Svédország 0-5
Magyarország–Szlovákia 1-6
Magyarország–Kelet-Csehország 1-2

65 komment

Címkék: kölyök válogatott faragó gyula

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Csak azt tudnám mire fel ez a nagy optimizmus!? Milyen nemzetközi eredményeket ért el F.Gy. a csapataival, hogy ilyeneket állítson: "Azt gondolom, igazából ezzel a korosztállyal lehet pótolni a felnőttválogatottban a mai nagy öregek utáni űrt.: " A maiak ilyen korukban szinte mindenkit vertek külföldön is.
@durex26: nekem is ez lenne a kérdésem.
redwhite, ha lennél szíves...
@redwhite2006: a mostani válogatottból, utánpótlás szinten nem is játszottak ilyen szintű csapatokkal...
Jah, könnyű sárt dobálni, anno, amikor csak a harmadik vonalban volt a nagyválogatott majd biztos kanadai csapatokkal mérkőzött az utánpótlásunk....
Het mecss,het zako.A többi mese.
@redwhite2006: Én egy kicsit vitatkoznék veled. Azt megítélni, hogy F. Gy. szakmailag milyen munkát végez, nem tisztem és nem is tudom megmondani. Kívülről szimpatikus és úgy látom tényleg figyel a gyerekekre. De ez a poszt nem igazán az ő munkájáról szólt, hanem egy olyan csapat eredményeiről, ami több klubcsapat legjobb képességűnek tartott játékosaiból állt.

Sok mindenről lehet vitatkozni a válogatási elvektől a csapat összeállításáig, de egy valamiben azt hiszem egyett kell értenem a cikkben szereplő idézettel. Ez pedig az a tény, hogy sajnos valami oknál fogva nem minden játékos tudta az általa megszokott szinvonalat nyujtani. Hogy ennek mi az oka, azt szintén nem nekem kell vizsgálnom. Azt hiszem ennek több oldala is van (nem megszokott poszton játszás; nem megszokott sebesség; összeszokottság hiánya; szokatlan játékstílus; egyebek). De azt hiszem, így is lehetett volna legalább egy győzelmet elhozni, de balszerencsére nem sikerült. Viszont tény, hogy potenciálisan komoly lehetőségek vannak a fiatal korosztályokban. Ezt mutatja például a játékosok nagy száma. De ez a poteniál csak akkor használható ki, ha megfelelően kezeljük, fejlesztjük és támogatjuk őket, ez lenne az edzők, a csapatok és a szövetség utánpótlásért felelős funkcionáriusainak a feladata.

Sajnos az nem tesz jót ezeknek a korosztályoknak, hogy a korosztályos csapatok között (bár ezek száma évről évre nő) nagy a különbség. Ezért átlagban max. 8 komoly meccset játszik egy kölyök csapat a bajnokságban (komolynak azokat a meccseket tekintem, ahol a két csapat láthatóan azonos szinvonalon játszik, és végig rá vannak kényszerítve a maximális erőbedobásra). Szerencsére egyre több csapat választ alternatív lehetőségeket (tornákon való szereplés, edző meccsek hasonló erőségű csapatokkal), hogy ezt a számot feltornázza, de ez sokszor pénz kérdés és a csapatoknak nem mindíg jut anyagi eszköze erre (ugyebár a szülők anyagi lehetőségei is végesek).

Azt hiszem óvatosan optimista vagyok, ha azt mondom, hogy a mai utánpótlás korosztályokból megfelelő szisztémával és folyatos munkával ki lehet nevelni olyan játékosokat, akik az 'A' csoportban tarthatják majdan a válogatottat, de ehhez nagyon hatékony tehetséggondozás szükséges, mivel nekünk olyan országokkal kell versenyeznünk ebben a körben, ahol lényegesen több versenyzőből lehet gazdálkodni és így nagyobb esély van kiemelkedő játékosokat találni egy adott generáción belül. Én ezt a rendszert még nem látom a magyar utánpótlásban, de elképzelhető, hogy valami elkezdődött, csak a külső szemlélő (mint én) még nem láthatja.

Azzal a megjegyzéseddel is vitatkoznék, hogy a mostani (gondolom, hogy a Ladányi - Palkovics féle) generáció kölyök korukban mindenkit megvert. Tudsz küldeni valami eredmény listát, ami ezt bizonyítja? Próbálok kutatni az emlékeim között, de nem rémlik olyan hír abból az időből, hogy a Magyar utánpótlás válogatott 1-2 -őt játszott volna mondjuk egy Cseh utánpótlás válogatottal (de lehet, hogy Csehszlovákot kellett volna írnom).
A sved is kutyautö volt,bar ez messze nem svedvalogatott volt,itt ilyen meg nincs.
@redwhite2006: A testvérem ekkora korba még hokizott a S.c.(Csikszereda) nál(Ocskay ,Palkovics korosztály )Hát nem ugy emlékszem hogy mindekit vertetek főleg akkor.....
De mindenkepp ilyen meccsek kellenek ,sok.
@hokihari: Hát, ha jól tudom máshol sincs, ezért hívják őket "select"-nek, ami úgye nem azonos a "national team"-mel.
Ajánlom a drago honlapot, ők most rendeznek kupát, elég jó csapatokkal.

www.drago.hu


A másik: Először hokizzon minél több gyerek, aztán majd ráérünk vb-t nyerni. Ennyi gyerekből ami most van nem lesz szalonna. VAgy szerintetek az oroszok az akadémiájuk miatt jók? Nem, azért mert széles a piramis alja, magasra lehet építkezni.

üdv: szj

Norbit utolso nap hivtak,hogy menjen.A leg több gyerekröl azt sem tudtuk ki
Szerintem pedig pár vereség belefér, és kell is a gyerkeknek, egyrészt nekik is figyelemfelkeltő, másrészt most tanuljunk a hibákból, és ne 25-27 évesen.

Csak egy példa. Nem tudom, emlékeztek-e Kovács Dusánra. Magyar gátfutó volt a 90-es években, benne volt emlékeim szerint a világ első 10-ébe (annak második felében). Ő mondta ha jól emlékszem egy nyilatkozatban, hogy kifejezetten jót tett neki, hogy Amerikában futott egyetemi bajnokságban, és kezdetben mindenkinek csak a hátát nézte. De később az lett, aki. Jó, nem egy Carl Lewis, de azért nemzetközileg elismert magyar sportoló lett.

Hát ezért mondom, szerintem ebből a 6 vereségből még sokat profitálhatunk.
@hokihari: Kiket kellett volna hívni? Ezt úgy kérdem laikusként, hogy Norbit se tudom, hogy ki az.
@durex26: Norbi Hári János öccse, aki ott volt a svéd válogatottban. hokihari pedig Hári apuka.
Hozzá viszont lenne két kérdésem, ha lehet:
1) Milyen mezszámmal játszik a nagyobbik fia? A 12 sztenderd?
2) Ismerték a svéd válogatott Gilbert Gábor / Gabor Gilbert nevű játékosát? Van magyar kötődése?
Mindig a szándék a fontos. Lehet csipegetni a cikkből savanyú és édes falatokat is, de mivel ilyen lehetőség egyszerűen még nem adatott és felkészülni sem lehetett rá, természetesen benne volt a pakliban a kudarc is. Mindenki eldöntheti, hogy milyen mélységig kritizál, de tudomásul kell venni, hogy ezeknél a "válogatottaknál" egyenlőre gyengébbek vagyunk. Egy a lényeg, hogy jövőre is képviselheti a következő korosztály Magyarországot a tornán.
@ob4: Szerintem senki sem a VB győzelemről beszél, csak az 'A' csoport közepéről (kb. 10.-12. hely). Ez hosszú távon reálisnak tünhet, de sok a kérdés, hogy ez hogyan valósítható meg a jelenlegi adottságainkkal. Szerintem ez az, ami még nem látszik.
Bocs! Off: Valaki nem tud egy oldalt, ahova feltöltik a magyar vonatkozású meccseket?
most 28.Gilbert itt jatszik stockholmban,a neve magyaros de többet en sem tudok.Es eleg ugyes.
Most ez a nagy generáció! Ilyen kijelentéseket már hallottunk néhányszór! Annó kölyök korosztályban a 86/87 korosztály. Majd nem úgy alakult ahogy elképzelték. Jöttek a 88-ban született gyerekek, Őket is u.a. a jelzővel illették. Teltek múltak a napok . . . semmi. Ismét történt valami és a 91/92 korosztály is hírtelen ígéretes lett . . . semmi. Jöttek a 94/95-ben született gyerekek, azok is tehetségesek "lesznek". Aztán most a jelenlegi kölyök korosztály lesz az ígéretes. Oroszok, svédek, kanadaiak dolgoznak nem pedig ígéretes kososztályokat emlegetnek, majd elfelejtik Őket. Nagyon egyszerű a dolog. Dolgozni kell, ami néhány embernek sikerül, mások meg megjelennek és hírtelen nagyon okosak lesznek.
Bízzunk benne, hogy néhány év múlva velük stabil A csoportos csapatunk lesz. De egyelőre a 7 meccs 7 zakóra ill. a 3-33-as gólkülönbségre nem nagyon kéne alapozni...
@HAnonymus: Köszönöm a választ.
@hokihari: Akkor Norbinak mint svéd játékosnak szurkolhatunk a jövőben?
Üdvözlöm, az érintett szülőket!

Egy kérdésem lenne, volt-e összetartás, vagy közös készülés a tornára?
szerintem ilyenkor még nem az eredmények számítanak, hanem a játék, a fejlődés, az alapok. Fociban is az a baj, hogy az eredményre koncentrálunk az utánpótlásnál, holott az a legutolsó szempont
Horivan is biztosan tudja, hogy a szezon vége után több héttel, semmilyen összetartással vagy felkészüléssel utaztak a srácok ki Prágába.
Van még hova fejlődni de nem szabad feladni. A többiek valószínüleg készültek a tornára és nem leeresztett állapotban álltak neki meccseket játszani. Az eredmények nem kell hogy elkeserítsenek. Ha megnyertük volna az összes meccset akkor sem mondhatnánk h mi vagyunk a legjobbak a világon.
Off: a magyar hokiszurkoló a legjobb a világon !
Ha testi adottságban lemaradásunk van, akkor többnapos összecsiszolásra találhatnánk forrást. Ennek költsége elenyésző a túra költségéhez képest. Ezzel is kompenzálhatnánk a hátrányainkat.

A válogatottunk ne legyen pofozógép, ez a gyerekek érdeke is!

A Budapest Staros tornán (1 héttel a cseh torna előtt) a Sport XXI válogatott (B vagy C válogatott nem tudom) is elég csúnya vereségekbe szaladt bele. Ezeket biztos meg lehetne előzni, ha a versenyek előtt összeszoktatjuk a sorokat….

Az U14 összetartásokon direkt összekeverték a gyerekeket. A szakmai stáb bizonyára az egyéni képességekre volt kíváncsi. Ezt bizonyítja Kocsis Feri, hiszen a prágai All Stars meccsen 1 gól, 1 gólpassz és ha jól tudom 1 meg nem adott gólja volt. Látva a felnőtt válogatott első sorát, nem is lehet cél többé, hogy összeszokott sorokban gondolkodjunk...
Sokmindent nem értek a magyar jégkorongba.Ha az edzők ennyire tudják mi a probléma,miért nem tesznek ellene?(nem az edzőket akarom bántani).Miért siker az ha egy tornán mindenkitől kikapunk,csak mert külföldi csapatokkal játszunk(játszanak velünk?) Ha a külföldi utánpótlást igy tudják nevelni mi miért nem vesszük át az edzésprogramot?-gyorsabbak,erősebbek,sokkal jobb korongkezelési technika,jobban ütköznek stb- Akkor a mi fiataljaink mit tanulnak? Mire nevelik őket,ha már a mi szerény OB1-ünkbe sem férnek be?(tisztelet a kivételnek).A Magyar bajnokság szinvonala Európába az egyik leggyengébb!És innen akarunk mi A-csoportot?Sajnos csak villanásokra van erőnk,energiánk külfödi csapatokkal szembe.Ezt minden korosztályra értem.Miért szenzációs az ha már fel merünk menni a jégre nevesebb csapatok ellen?Miért siker az ha CSAK 7-8-9 gólt kapunk?Ha jól tudom a meccseket eredményre játszák.A jegyzőkönyvbe sem az lesz,hogy Csak 0-akármennyi.A győztes csapat jut tovább.A vesztesekre sokan nem kiváncsiak.Persze,tudom,ebbe a kicsi országba mindennek örülni kell.DE vereségnek had ne keljen már szobrot emelni.Elkéne már dönteni,mit szeretnénk elérni a Magyar jégkorongba.Nemzetközi sikereket vagy csak a megszokot magyar állóvizet.És ehhez igazítani az edzésprogramot,mert én azt veszem észre,hogy leginkább a csodákra várunk.Várjuk,hogy szülessen valahol egy Palkovics,Ladányi,Szuper stb akik már ütővel a kezükbe jönnek a világra.A fejlődéshez meg csak a minimumot adják.Ha sikeres akarsz lenni akkor old meg magad!És,ha már sikeres vagy akkor majd az egekig emellek!De addig kuss!Mert nincs pénz,nincs csarnok,mert kevés a jégidő,mert kevés a gyerek,ha meg sok van nincs hozzá megfelelő létszámú edzőgárda stb.Viszont ami van, kifogások!És örüljünk akár a 10-0 nak oda.Ne örüljünk!Mert ezzel csak hamis álmokba kergetjük magunkat.Lásd A-csoport.Mindenki azt hangoztatta"soha többet B-csoport".Azután jöttek a pofonok,és a magyarázkodás,hogy csak 13 másodpercet kellet volna kibírnunk,hogy nekünk nem Kanadát kell megvernünk,két harmadba partyba voltunk,nekünk most kezdődik a vb(csoportmeccsek után a kiesés ellen)És elkezdődött.És mindenki tudja mi lett a vége.0 pont!!!!!!!!!!!!!!!!!!Utána ismét csak a magyarázkodás,hogy fejbe nem bírjuk,nagy teher volt a fiúkon,fáradtak voltunk, az előző meccsek sokat kivettek belőlük stb.És már visszaértem a hozzászólásom elejére.MIÉRT NEM NEMZETKÖZI SZINTRE NEVELIK A FIATALJAINKAT,HOGY MI IS KIBÍRJUNK MINDENT????de,AKKOR IS HAJRÁ MAGYAROK!
@pepapo: kellő és illő tisztelettel és mértéktartással kérdezzük a kritikusokat: biztosan végignézte mindenki azoknak a csapatoknak a listáját, amelyekkel a gyerekek ezen a prágai tornán játszottak?
@pepapo: A mai felnőtt csapat egy nagyságrendekkel hátrányosabb helyzetből indult gyerek korban. Azt, hogy így is elérték az A csoportot, tisztelni illik, hiszen olyan csapatokkal kerületek szembe, akik ténylegesen jobb háttérrel indultak és minden feltételben előnyösebb helyzetben voltak a mieinknél. A lelkesedés és a körülményeken felülemelkedés tette lehetővé, hogy most nekik szurkolhattunk. Ez tiszteletet érdemel.

A mai utánpótlásunk, hozzájuk képest sokkal jobb helyzetben van, de érdemes végig gondolni, hogy hogyan is áll a kép valójában. Egy jobb magyarországi utánpótlás klubcsapat általában pariban van osztrák, német, szlovén vagy akár szlovák csaptokkal (nézz utána a klubcsapatoknál, általában serdülőtől lefelé ez igaz). Pár éve ez még csak a Bp. Stars válogatott csapataira volt elmondható. Véleményem szerint nekünk ezeket az országokat kell megelőzni a stabil A csoportos szinthez. Az A csoport középcsapatai elleni felkészüléshez viszont nagyon jó, ha a top csaptokkal is játszhatunk (Kanada, Oroszország, Csehország, Svédország, Finnország), mivel ezen csapatok sebessége és játékstílusa a mérvadó, tehát nekünk ehhez kell igazodni és ezt kell adoptálni ahhoz, hogy a középcsapatok ellen eséllyel indulhassunk.

Mint már említettem azok a gyerekek, akik a serdülő, kölyök, előkészítő vagy mondjuk a mini korosztályban játszanak még csak potenciális lehetőséget jelentenek a jövő csapata számára. Nagyon különbőző képeségű, beállítottságú és testi adottságú gyerekek tartoznak ide, akiknél meg kell taláni az utat, hogy hogyan válhatnak jó játékossá. De egy valamit érdemes szem előtt tartani a kritikák előtt. Nálunk nincs 5.000 gyerek egy korosztályban, akik közül válogathatunk, hogy megtaláljuk a 20 legjobbat, mint mondjuk Kanadában. De ne menjünk ilyen magasra, ha Ausztriát nézzük, akkor is számbeli hátrányban vagyunk. Tehát nálunk nagyobb hatékonysággal kell dolgozni, ugyanahhoz az eredményhez. Ehhez kellen megfelelő háttér szakmai és eszköz oldalon egyaránt.
@Bubu0:

Szerintem a korosztályonkénti gyerekszámot kell növelni, és nem az ilyen kupákat szorgalmazni, egyébként ide is lehet hívni ezeket a csapatokat akkor nem kell utazni, olcsóbban megússzuk.
bp-en egy csarnok lesz a jövő héttől és meg lehet nézni: tök üresen áll egészen 14-óráig, akkor most mit akarunk? Vegye már meg tornaórára néhány sulinak az önkorányzat. Vagy miért nem lehet kivenni a gyerekeket a suliból egy-egy napra. Aztán hajrá. Ebben a kevés csarnokban is sokkal több időt lehetne korizni.
Elmondjuk,hogy milyen egészséges a korcsolyázás, lobbizzunk már érte. pl tananyag az uszás, legyen az a kori is. HA 60 gyerek felmegy két órára az fejenként ezer forint, ennyit nem lehet leszervezni? illetékesek akik olvassák: MOZDULJATOK!!!
ja és 170.000.000.-

Az icecenterben 5666 óra jégidő.
Mindig a jégiidőért megy a rinya. Ez egy évig minden nap 15 óra. Ezeknek a gyerekeknek jég kell és edző, nem lobbi, meg a Kanadaiak majmolása.
@ob4: meg egy közgazdász, aki elmondja mi kell :)).
@ob4: Még mindíg nem értem, hogy miért lenne katasztrófa, ha egy nemzeti válogatottnak nevezett (egyébként tényleg ügyes gyerekekből álló) ad-hoc csapat kikap nálánál definiáltan magasabb hokikultúrából érkező (ténylegesen is erősebb) csapatoktól. Ez lehet kellemetlen, de semmiképpen sem katasztrófa.

A jégidő más kérdés és ez szerintem is probléma. De én nem hiszem, hogy az iskolai korcsolyáztatás lenne a megoldás kulcsa. Ez ugyanis manapság is működik és annak, hogy ma ennyi gyerekkel számolhatunk ez is az alapja, de ennél többet csak akkor lehetne kihozni belőle, ha az oktatási rendszerünk is támogatná a versenysportot, mondjuk speciális iskolákkal, amelyeknek a tanrendjét a versenysporthoz igazítanák és a költsévetése is ennek megfelelő lenne. Próbálkozások vannak, de igazán komoly és tényleges plusszot nyujtó megoldást még nem láttam (de attól még lehet, hogy valahol van ilyen).

Sajnos ez a sport tényleg drága és alapvetően ez is az oka annak, hogy magasabb korosztályokban jelentős a lemorzsolódás, mivel nincs olyan forrás (ösztöndíjak, profi csapatok anyagi támogatása), mint modjuk nyugaton, ezért sajnos nem csak olyan játékosok fejezik be idejekorán a jégkorongot, akik tehetség hinyában nem látnak benne hosszútávú fantáziát, hanem azok is akik tehetségesek lennének, de anyagi okok miatt nem folytathatják vagy jövőkép hiányában (valjuk be egy magyar hokis fizetés nem az az álom) más nagyobb haszonnal kecsegtető tevékenység felé fordulnak. Nézeteim szerint ez a játék több szereplős. A főszereplő a gyerek, aki jégkorongozni szeretne. De az ő támogatása nem állhat egy lábon (szülő), de még két lábon sem igazán (szülő, utánpótlás egyesület). Ehhez egy nagyobb háttér kell (helyi közösségek: iskolák, szponzorok, önkormányzatok; állami háttér: sporttámogatás, ösztöndíj rendszer; szövetségi segítség: versenyeztetés, versenyszervezés, szakmai felkészítés, tehetséggondozás; profi klubbok: komoly bajnokság ígérete, szakmai fejlődés, státusz, megélhetés). Tudom, hogy ez utópiának hangzik, de ha csak részben sikerülne megvalósítani és egy működő szisztémát kialakítani, már előrébb lennénk, mint ahol most vagyunk.
@Bubu0: Nem baj a kupa, ha nem abból a kis pénzből fizetik amit direktben lehetne a többi gyerekre költeni. Az ilyen kupákat szervezzük inkább ne csak résztvegyünk benne.
persze igaz amit írsz, de mindenki próbálja meg a gyereke iskolájában rávenni a tornatanárt, nálunk járnak a gyerekek, így lett is 5 hokis.
Szerintem nem a versenysportot kell támogatni, hanem a tömegsportot, akkor lesz széles bázis, amiből kinőhetnek a jövő gyerekei, ha minden pénzt elköltünk a mostani legjobbakra akkor ráfaragunk megint.
Nehogy már egy 12 éves gyerek a hokiból akarjon megélni, ez legyen az életcélja, tessék tanulni, meg hokizni, aztán majd eldől.
Ugyanazt akarjuk, mi az első lépés?
Szerintem tuti nem újabb kinevezések. Mi szülők ezt tehetjük: lehívunk még egy gyereket. Ha ez így lesz egy hét alatt megduplázzuk az utánpótlást.

A drágáról annyit: Vizilabda 12.000/ hó foci 10.000.-/hó Szerintem 10.000.- alatt még futó edzésre sem viheted a gyereket.

@ob4: Senki nem fog tiltakozni, ha "egyébként" idehívod ezeket a csapatokat egy tornára, próbáld meg.
@kerusz:
na, ezért fizetjük a szövetséget

@ob4: Ki fizeti a szövetséget?
hát a sportolók, nevezési díj játékosonként több ezer forint pl. Aztán ugye az állami pénzeket is a sportoló hozza, azt meg az adófizető fizeti, tehát én meg te. De ötletelni kéne és akkor hátha még jobb lesz, én nem bántok senkit, csak biztos van más út is.

@ob4: Sajnos tényleg drága. Egy gyerekre pl.:

Tagdíj: 10.000 Ft/hó
Felszerelés: min. 100.000 Ft/év (mindíg van valami, amit kinő vagy ami tönkremegy)
Utazások: kb. 80.000 Ft/év
Edzőtáborok: kb. 70.000 Ft/év
Tornák: kb. 60.000 Ft/év

Ez évente 430.000 Ft (és szerintem nem kerekítettem felfelé).

Összehasonlításként egy ismerősöm hasonló korú vizilabdázó gyermekének sportolása kb. évi 200 ezerben van és ők is járnak vidékre, tornákra és edzőtáborba, de nekik van szponzoruk (külön utánpótlásra). Lehet, ha a gyermekem vizilabdázna, akkor az tünne soknak, de mindenképp elgondolkoztató, hogy a költség kétszer annyira jön ki (a focit inkább ne keverjük bele, végülis most sportról beszélünk). Ténylegesen volt olyan ismerősöm, akinek a gyereke azért hagyta abba a hokit, mert nem tudták anyagilag állni, pedig a gyerek szerette.
Ennek a kérdésnek nincs megoldása, mert olyan lehetőség, hogy irányított szponzoráció vagy ösztöndíj nagyon szükösen áll rendelkezésre a mai magyar sportéletben és ez nem csak a jégkorongra igaz.

Azt, hogy ezt a tornát miből finanszírozták, azt nem tudom, de valószínűleg a Heraklész program büdzséjéből (ami úgye nem jégkorong specifikus, hanem általános sport program), vagyis nem közvetlen szövetségi pénzből. Ebből finanszíroztak három torna indulást ('A' csapat - Prága; 'B' csapat - Icecenter; 'C' csapat - Bled). Azon el lehetne vitatkozni, hogy ezek a tornák vagy mondjuk két hét intenzív edzőtábor volna-e hasznosabb, de én ezt nem tudom megítélni. Tény, hogy ha a Heraklész Tehetséggondozó Program keretáből lett felhasználva ez a pénz, akkor nehezen lett volna elkölthető tömegsportra. Vagyis arra költötték, amire szánva volt.
@Bubu0:

vizilabdában gyakorlatilag csak a felszerelés a kevesebb a többi költség ugyanúgy adódik, ha játszanak.

Egyébként ki lehet számolni, ha ezen idő alatt mást csinálnának, mondjuk mozi, vagy akármi, akkor az mennyibe kerülne. Nem beszélve arról, hogy aki sportolt csapatban az tudja, egész életére megélhet ezekből a gyerekkori kapcsolatokból.
Én nem vitatkozom, csak érveket adok azok ellen akik azt mondják, hogy ilyen drága ezért nem, de playstation az igen az nem drága, meg a mobil 8 évesen.
@Bubu0: Huu.. Most olvastam át újra. Az utolsó mondatom nagyon gáz! Szóval inkább így írnám:

"Vagyis arra költötték, amire eredetileg is szánták."

Bocs, ha valakinek bántotta volna a nyelvi érzékelését.:)
"Óriási különbség van viszont a méretekben.A többi szelekcióban hemzsegtek a 180 centiméternél magasabb, 90 kilogrammnál nehezebb játékosok." Sajnos ez a volt az A csoportban is a leges legnagyobb különbség köztünk és az elit mezőnye között!
"Óriási különbség van viszont a méretekben.A többi szelekcióban hemzsegtek a 180 centiméternél magasabb, 90 kilogrammnál nehezebb játékosok." Sajnos ez volt az A csoportban is a leges legnagyobb különbség köztünk és az elit mezőnye között!
@canadien: A méret a lényeg!? H.M!
Sajnos sokaknak be kellene látni,ha eredményeket akarunk elérni,ebben a sportban bizony a"méret(is) a lényeg "!
@pepapo: teljesen igazad van...
@canadien: igaz,igaz itt van mindjárt az óriás Martin St.Louis igazi kanadai favágó méretű srác...és nemtom talán az élen végzett...?
@@@@@: Láttad róla a fényképeket? Tiszta izom az a srác. Most tegyél mellé egy átlag magyar hokist és már látod is, hogy mi az ami hiányzik.
@@@@@: kivételek mindig mindenben vannak.St.Luis a "törpeségét" a kb.85 kg színizom fizikumával pótolja!
@Bubu0: mi tartja vissza az átlag magyar hokist attól,hogy feltegyen magára ő is 80-85kg tiszta izmot?
@@@@@: Talán azok a megélhetési gondok, amik elveszik idejét a folyamatos kondizástól és biztosan nincs pénze minőségi tápanyag bevitelre. A magyar hokis is csak annyit tesz magáért, amennyit megkövetel tőle a klub és amennyi kajára van pénze. Ha van megspórolt péze, akkor valószínűleg főiskolára költi, hiszen itthon nem hallani főiskolás hoki ösztöndíjról. Szerinted Marin St. Luisnak vajon van ilyen gondja?
@emlékező: vannak ott az akarattal is gondok...de ha már erről van szó akkor vannak itt nálunk is profi játékosok....és ott sincs sok az izmok helyén nem főiskolásra gondoltam,de mondhatjuk megint hajrá magyarok,minden tökjő... mi vagyunk a legjobbak!!!!!!!!!
@@@@@: Semmi sem tök jó! Ne add meg ilyen könnyen magad! Ilyesmikről egyszer már volt vita itt. Bocs, hogy magamat idézem, de egyszerűbb bemásolni egy régi véleményemet:

emlékező 2008. 02. 12. 15:50:59
A magyar hokira jellemző és hosszú évtizedekre visszanyúló reflexek a fenti okok és okozatok. Mivel perspektivák nincsenek e spotágban sem, így nyitva kell hagyni a szabályokat, hogy a sorok között eligazodva életben tudják tartani a sportvezetők szakosztályaikat. Nincs ez másképp a balkán többi régiójában sem. Amíg kitalálható olyan koncepció, ami egy korosztályos válogatott létét biztosítja, addig minden eszközzel megpróbálják a szülőket és fiaikat legalább arra a szezonra megnyerni a sportág számára. Hiszen pénz, nevelési szerződés nincs. Nyilván a Jégkorongszövetség kezében sincs olyan eszköz (követve és ismerve a honi ifi létszámot), hogy tervezhetőbbé tegye a jövőt a családok számára. De talán ez a klubok feladata lenne inkább. Így az otthoni családi beszélgetések alkalmával egyre élesebben elválik, hogy civil pálya helyett csak azon játékosok vállalják fel OB-1-es csapatban a további munkát, akik nem tanulnak tovább, vagy szüleik anyagilag megtehetik, hogy pár évig csak a sportnak éljen a gyerek. Pedig egy komolyabb főiskolai bajnokság létrehozásával nemhogy tovább aktív maradna a játékos, hanem későbbi döntéshozóként szponzort is hozna a sok hokis menager saját cégeitől. Jelenleg elvétve áramlik pénz régi hokisok cégeitől, mint Gulliver, Ferroste, Kling, Laki...stb. A keleti régióban miért nem tud főiskolai hokit felkarolni pl. Szeged, Debrecen, ahol évtizedes hagyománya kellene, hogy legyen a hokinak? Higgyétek el, ha lenne perspektíva legalább 4-5 évre gimnázium után, nagyságrendekkel több játékos maradna U20-ra és OB-1-re.

Azóta annyi változott, hogy több helyen már létezik nevelési szerződés.