A magyar jégkorong-válogatott újabb szenzációs győzelmet aratott vb-felkészülési mérkőzésén. A legyőzött szerepét ezúttal az olimpiai ezüstérmes, vb-elődöntős finn csapat vállalta. Szenzációs volt Szuper Levente, önfeláldozó a védelem, és támadásban is mutattunk ezt-azt, főként Palkovics Krisztiánnak köszönhetően. Aki nemcsak gólt lőtt és gólpasszt adott, hanem a győztes büntetőt is vállalta.

Ocskay Gáborra emlékezett az aréna közönsége a kezdés előtt, rövid filmbejátszással, aztán a 19-es mezt adták át a családnak több példányban. A korongot Goike Nóra, az örök A csoportos menyasszonya dobta be. Talán a fentiek miatt is eléggé megilletődötten kezdett a csapat, bár az első lövés a mienk volt, a finnek frissebben és kreatívabban támadtak. Hamar megkapták az első emberelőnyüket is, majdnem kivédekeztük, de mégsem, Kalle Kerman kilenc mp-cel a két perc lejárta előtt betalált, 0-1. A finnek továbbra is dinamikusan jöttek, nemegyszer ügyes cselekkel kerültek a védők mögé, de vagy odaértünk, vagy Szuper Levente állt úgy a helyén, ahogyan kell.

A harmad közepére aztán összeszedtük magunkat, lendületes akciókból veszélyes lövésekig jutottunk, és nemcsak az első sornak, hanem a többieknek köszönhetően is. Fodor Szabolcs pedig belőtte a gólt, amire annyira vártunk. Az Alba Volán elvben sokadik soros, de az utóbbi időben rendkívül agilis csatára egy kósza korongot vágott a hálóba, 1-1. A csarnok robbant, a macik repültek, beletelt néhány percbe, mire összeszedték mindet, és folytatódhatott a játék. Amely ezután szinte egyenlő erők küzdelmét hozta. Akadtak helyzetek mindkét oldalon, de az első szünetig több találat már nem esett.

A második menetre úgy jöttek ki a finnek, mint akiket nagyon leteremtettek az öltözőben, és mint akik azonnal el akarnak dönteni minden vitás kérdést. Nekirontottak a magyar védelemnek istenesen, nem töltöttek, csak lőttek, rengeteget, Szupernek egyre-másra kellett bravúrokat bemutatnia. Bő tíz percig momentumunk sem volt, szerencse is kellett, hogy a kapunknál minden kimaradjon.

 

Ahhoz, hogy megint felszívjuk magunkat, Max Warn kétpercese kellett a 33. percben. Azonnal felálltunk, másfél percre ott maradtunk az ellenfél harmadában, két kiválóan kidolgozott helyzetünk maradt ki közben. Felgyorsult a játék, belelendültünk, Palkovics Krisztián különösen, aki a saját harmadából indulva lekorcsolyázta a finn védőket, rálőtte, a korong kijött Tarkkiról, Kovács Csaba elé, bevágta, 2-1. Megint nem látszott sok különbség a csapatok közt, a finnek is igyekeztek, mi is. Már-már úgy tűnt, vezetésünknél jön a pauza, de Ennaffatit kiállították. 8 másodperc volt hátra, amikor ráadásképp elcseréltük magunkat, Vahalahti egy szál egyedül léphetett ki, átverte Szupert, egyenlített, 2-2.

A harmadik harmadra nem sok erőnk maradt, egy emberelőnyt leszámítva végig a harmadunkban folyt a játék. Abban a fórban viszont Palkovics gyönyörű gólt lőtt, 3-2. Aztán csak jöttek és jöttek a finnek, Aalto ki is egyenlített, 3-3. Továbbra is támadásban maradt az ellenfél, de nem sokra jutottak. Hacsak az egészen elképesztő mennyiségű helyzetet és a szenzációs Szuper-védéseket nem számítjuk.

De valahogy kihúztuk, jött a hosszabbítás. Ekkor viszont nekünk adódott több sanszunk, fórunk is volt, nem ment be semmi. Jöttek a büntetők. A finn Nummelin kihagyta, Fekete belőtte. A finnek újfent kihagyták, Palkovics bevágta. 4-3, nyertünk.

Update: összeszedtük magunkat az eufória után annyira, hogy röviden gyorsértékeljünk. Tehát óriási dolognak tartjuk, hogy az Ocskay Gábort nélkülöző első sorral és a hiányzó második sor nélkül ilyen játékkal tudtuk legyőzni Finnországot. A mérkőzés kísértetiesen emlékeztetett arra, amit néhány évvel ezelőtt a svédek ellen nyertünk meg. Védekeztünk ezerrel, támadtunk, amikor tudtunk, mindent fogott a kapusunk. De most egy rettenetesen jó Palkovics Krisztiánnal többek voltunk, mint akkor. Túlzás nélkül: mindkét csapat játékosait figyelembe véve is ő volt most a legnagyobb hokis a jégen. Hogy másokról is szóljunk: azok közül, akik helye a legkevésbé sem biztos az utazó keretben, nekünk leginkább Fodor Szabolcs, Kiss Ákos és Galanisz Nikandrosz játéka és akarása tetszett. Igaz, nem szakmai, hanem szurkolói szemmel néztük, ami történik.

Végezetül: lehet azt is mondani, ez nem az a finn válogatott, amely a svájci vb-re megy, legfeljebb néhányan lesznek ott a most küzdők közül. De ne feledjük: akik itt vannak, azok mind ott szeretnének lenni, és egyikük sem fog örülni annak, amit ezért a vereségért kap edzőktől, sajtótól, szurkolóktól. Egyszóval: megint csak óriási dolgot vitt véghez ez a csodálatos csapat. A svédverés utáni napon ismét találkozott a két gárda, és nagy verésbe szaladtunk bele. Holnap megint lesz magyar–finn, kíváncsian várjuk, mire jutunk.