Közeledik a bajnokság vége, körvonalazódnak az idei kiírás tapasztalatai, látszanak az előnyök és a problémák. Mi is készülünk egy átfogó értékeléssel, javaslataink is lesznek, de kedves olvasónk, Liladínó megelőzött minket. Átgondolt, érvekkel alátámasztott, konkrét javaslatokat foglalt írásba. A cikket vitaindítónak szánjuk, egyúttal jelezzük, hogy a sok szimpatikus elem ellenére sem mindenben értünk egyet vele. Továbbá: aki hasonló igényű dolgozattal jelenkezik, annak szintén megadjuk a publikálás lehetőségét.

Két éve vita tárgyát képezi az OB I. lebonyolítása. Mind a 2007/08-as, mind a jelenleg zajló szezon lebonyolítási módja több tekintetben ellentmondásosnak bizonyult, a kiírás hibáit az egész bajnoki szezon megsínylette, illetve sínyli. Tavaly az alapszakasz egyértelműen érdektelenségbe fulladt, a rájátszás párosításainak kialakítása pedig – részben – igazságtalanul alakult. Idén az OB I. alapszakaszmeccseinek jelentős részét az mentette meg a teljes érdektelenségtől, hogy a Mol Ligába is beszámítottak az eredmények. Ha csak a magyar bajnokság szempontjából vizsgálnánk a szakaszt, a kép most sem lenne hízelgőbb, mivel a szakasz jelentősége a későbbi bajnoki végeredmény szempontjából finoman szólva is szerény.

Nehezen érthető, a versenykiírás elkészítői miért devalválják az alapszakaszt. Mindenki tudja, hogy a hokiban a rájátszás jelenti az igazi részt, de ettől a mérkőzések számának és a bajnokság időtartamának 90%-át adó alapszakasz becsületét és súlyát is meg kell adni, különben mitől várhatnánk, hogy a csapatok és a nézők is komolyan vegyék?

Ahhoz, hogy legalább közelíthessünk egy konszenzusos megoldáshoz a várhatóan nagy vitát kiváltó kérdésben, szükséges találnunk egy-két olyan axiómát, amely mögé – klubszínektől függetlenül – minden józanul gondolkodó hokibarát és döntéshozó felsorakozik. Némi demagógiával: két ilyen is kínálkozik. Az egyik a magyar jégkorong érdeke. A másik legyen egyszerűen csak a fair play.

A téma szempontjából megkerülhetetlen a Volán EBEL-szereplésének értékelése a fenti szempont(ok)ból. A legjobb magyar csapat EBEL-részvétele egyértelműen kedvező a magyar válogatott erejének és sikerességének szempontjából, de nyilvánvalóan veszteség az OB I. felől nézve. A nagy Volán kimaradásával a hazai ellenfelek több ezer nézőt, egy-két tv-közvetítést, egyszóval bevételt veszítettek. Az egész bajnokság érdektelenebbé vált, vesztett színvonalából, ami nyilván a többi klub szponzorszerzési esélyeit is negatívan befolyásolta. Nem tett jót a dolog a hazai utánpótlás-bajnokságnak sem. Míg a kis Volán színvonalas edzőpartnerek ellen gyakorolhat, addig a másik öt magyar csapat kapott hat olyan mérkőzést, ami szakmai és lélektani okokból kétes értékű, a hazai meccsek bevételi oldalán pedig egyértelmű a veszteség.

Mégis mondjuk azt – főleg a válogatott oldalán mutatkozó előnyök, illetve egy nemzetközi szinten is ütőképesnek mondható magyar klubcsapat létrejötte okán –, hogy a magyar jégkorong érdeke szempontjából a Volán EBEL-szereplése összességében pozitív. Ezek alapján érdemes és szükséges jól megoldani a nagy Volán becsatlakoztatását a magyar bajnokság rájátszásába, hiszen egy nélkülük rendezett bajnokságban a magyar bajnoki címnek sem volna igazi értéke. Az viszont már nagy kérdés, hogy a rájátszás mely fázisába és milyen prioritási szinttel csatlakozzon a klub. Az idei megoldás ugyanis szinte groteszk: ha egy OB I.-es csapat megnyeri a körmérkőzéses szakaszt, saját közép-, majd elődöntőjét, a döntőben akkor is át kell engedje a pályaelőnyt a csak az elődöntőben bekapcsolódó nagy Volánnak. Miért is?

Egy játékoskeretekkel összefüggő megjegyzés is idekívánkozik. A tavalyi szezonhoz képest előrelépés, hogy az idei OB I.-ben két külön Volán van, vagyis – bizonyos szabályok mentén – az OB I.-ben az elejétől fogva részt vevő keret elkülönül az EBEL-kerettől, az engedélyezett fel- és visszajátszások ellenére. Ez szükséges és jó döntés volt, mert nem állhatott elő olyan helyzet, hogy az egyik ellenfél az utánpótlással, a másik a nagycsapattal találja magát szemben. Ide tartozik még a rájátszást, idén a középszakaszt közvetlenül megelőző játékosvándorlás is. Reális, a jelenleginél korábbi határnapot kell szabni az átigazolásoknak, különben az erőviszonyok ilyen módon való átcsoportosulása is a komolytalanság irányába hat. Alapvetően azok a keretek versengjenek a rájátszásban is, amelyek az alapszakaszban tették.

Most vegyük sorra az elmúlt évek bajnoki kiírásainak ismétlődő hibáit, illetve az idei értelmetlen újítást a középszakasszal, és a hibák következményeit:

1. A körmérkőzéses szakasz érdektelensége, amelynek fő oka, hogy annak eredményétől függetlenül minden csapat részt vehet a rájátszásban, ráadásul a középszakaszban az addig kialakult pontkülönbségek is csak jelentősen tompítva vannak jelen, ha egyáltalán.

2. Fontos, hogy a körmérkőzéses szakaszban jobb helyezést elérő csapat járjon jobban. Tavaly rosszabb volt a negyedik helyen végezni, mint hátrább, mert a középmezőnyben végzett kapta és kapja az elődöntőben ellenfélként a nagy Volánt, míg az ötödik-hatodik helyről könnyebb ellenfeleken át vezethet(ett) az út a döntőig. Ezt a problémát idén orvosolták, az egyenes kieséses szakaszban a körök után a tabellán jobb pozícióban végzett csapat élvez előnyt. A jelenlegi kiírásban a nagy Volán játék nélküli első pozíciója kifogásolható, ráadásul mindvégig a pályaválasztás joga illeti meg.

3. Az idei kiírás középszakaszának bevezetése, ami úgyszólván értelmetlen. Hosszas gondolkodás után sem lehet értelmes választ adni arra, miért kellett törölni az alapszakasz eredményeit, és bónuszpontokkal kompenzálgatni ahelyett, hogy az OB I.-es csapatok játszottak volna még egy teljes oda-vissza kört, amelynek eredményeit simán hozzáadták volna a már lejátszott, a Mol Ligába is beszámító bajnoki meccsek alapján kialakult tabellához. Nincs értelmes oka annak, hogy a húsz forduló során kialakult tényleges különbségek helyett miért kell(ene) azoknál kisebbekkel, vagy éppenséggel nagyobbakkal számolni a hátralévő oda-vissza kör során.

A fentiek alapján logikus kimondani mintegy alapelvként, hogy:

1. A magyar bajnokság a legfontosabb.
2. Legyen valódi tétje az alapszakasznak is.
3. Aki az alapszakaszban nyer, annak jobban kell járnia a rájátszásban, ha továbbjut.
4. Egységes alapszakasszal célszerű a lebonyolítás.

Az eddig leírtak tükrében egy olyan lebonyolítási formára teszek javaslatot hat hazai csapatra, plusz az EBEL-résztvevő nagy Volánra, ami a fenti anomáliákat kiszűri:

1. A rájátszás résztvevői az alapszakasz 1-5. helyezettje, valamint a nagy Volán (NV). Ennek értelmében az alapszakasz utolsó helyezettje (A6) nem résztvevője a rájátszásnak.

2. Az alapszakasz győztese (A1) és a NV automatikusan az elődöntők két külön ági párharcának egy-egy résztvevője és a pályaelőnyök birtokosa az elődöntőben.

3. Az elődöntő másik két résztvevője az alapszakasz 2. és 5. (A2 és A5) és az alapszakasz 3. és 4. (A3 és A4) helyezettjei közötti párharcok (középdöntők) győztese.

4. És itt jön egy kis korrekció, amivel elkerülhető, hogy az alapszakaszban előrébb végző csapat járjon rosszabbul: az A2–A5 és az A3–A4 párharcok két győztese közül az alapszakaszban előrébb végzett csapat választhat magának elődöntőbeli ellenfelet a már ott levő A1 és NV közül. (A választás természetesen nem érinti A1 és NV pályaelőnyét az elődöntőben.)

5. A döntőben a pályaelőnyt az alábbi sorrend alapján kell meghatározni a döntőbe jutó bármely két csapat között: A1, NV, A2, A3, A4, A5. Az 1. sz. alapelv (a magyar bajnokság a legfontosabb) miatt indokolt, hogy az alapszakaszt ténylegesen megnyerő csapat – amennyiben elődöntőjét is megnyeri – a döntőben is élvezhesse a pályán kiérdemelt pályaelőnyt. (Egyrészt a többiekkel szemben elfogadható az NV prioritása. Másrészt nem lehet alsó ágra küldeni az NV-t, mert akkor esetleg azért küzdenek majd a csapatok, hogy elkerülve az NV-t hátrébb végezzenek.)

A fenti lebonyolítási forma valamivel (a papírforma alapján összesen két, maximum három meccsel) kevesebb játéklehetőséget biztosít az alapszakasz utolsó helyezettjének. Amennyiben ezt az illetékesek a lebonyolítási forma jelentős hátrányaként értékelnék, nincs akadálya annak, hogy az A6 még egy vagy két teljes oda-vissza kört játsszon a középdöntők veszteseivel, egyfajta helyosztóként az 5–7. helyért.

Bár nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de egy gondolat erejéig érdemes kitérni a Mol Liga lebonyolítási rendjére is, hiszen reméljük, lesz jövőre is. Alapvetően jól működött a Mol Liga és az OB I. közötti átfedés, ezen a jövőben sem kell változtatni. Kemény, de elfogadható rendelkezés, hogy csak az első négy helyezett vesz részt a playoffban. Az viszont nagyon nincs rendben, hogy az elődöntők csak két nyert meccsig tartanak, és a pályaelőny is két meccsre szól. Három nyert meccs 2-2-1-es lebonyolításban az elődöntőre, négy nyert meccs 2-2-2-1-es vagy 2-2-1-1-1-es lebonyolításban a döntőre sokkal izgalmasabb és korrektebb volna, akkor is, ha több utazással járna.

Végül: ahhoz, hogy a lehető legtöbbet lehessen kihozni a fenti bajnokságokból, a versenynaptárat is körültekintőbben kell összeállítani.