HTML

Jégkorong

A világ legjobb sportja a határokon innen és túl, és mindenütt, ahol van.

Címkék

ahl (66) alba volán (453) átigazolások (243) ausztria (86) a csoport (408) bajnokok ligája (42) bajnokság (226) bajnokságok (82) bartalis (53) bp. stars (52) brassó (64) briancon (72) cortina (67) csehország (98) dab (43) dab.docler (315) divízió 1 (231) divízió 2 (49) döntő (128) ebel (1139) eht (76) eihc (93) elitserien (49) énekes (363) extraliga (59) fehéroroszország (50) fehérvár (609) felkészülés (183) felkészülési mérkőzések (182) finnország (145) fotók (45) franciaország (73) ftc (213) gömöri (43) hári (76) hc csíkszereda (85) hetényi (70) horvátország (40) hsc csíkszereda (87) ifjúsági (285) iihf (80) inline (109) interliga (44) játékvezetők (64) jégkorongmagazin (51) jesenice (42) junior (90) juniorok (200) kanada (97) khl (663) kóger (82) kölyök (55) kontinentális kupa (104) ladányi (105) légiósok (131) ljubljana (46) magyarország (561) magyar kupa (80) miskolc (187) mjsz (143) mol liga (975) nationalliga (132) németország (46) nhl (1598) női (96) nők (127) norvégia (45) ob 1 (173) ob i. (206) ocskay (107) olaszország (68) olimpia (119) olimpiai selejtezők (85) oroszország (132) pakk (41) playoff (137) primeau (55) rájátszás (360) románia (119) sator (53) sc csíkszereda (107) serdülő (78) sport tv (42) stanley kupa (40) steaua (41) svájc (77) svédország (161) szavazás (57) szavazások (43) szélig (75) szlovákia (193) szlovénia (105) szuper (107) thurston (43) u16 (61) u18 (291) u20 (168) ukrajna (57) utánpótlás (122) ute (185) válogatott (984) vasas (53) vas jános (111) vb (1471) videó (148) videók (494) világbajnokság (107) winter classic (51) Címkefelhő

Ladányi Balázs az év sportolója

2008.06.04. 17:06 Hblog

Február elején egy magyar fiatalember súlyos balesetet szenvedett Franciaországban. Szüleit a kórházi kezelés idejére Ladányi Balázs és családja fogadta be Brianconban. A média elfelejtette a sztorit, de a mi figyelmünket barátunk, Péter Emese felhívta egy blogra, amelyet a fiatalember édesanyja ír. Ebben több bejegyzés is van, amelyet szóról szóra át kellene emelnünk, egyet pedig egyenesen muszáj. Olvassák el okvetlenül.

Ahhoz, hogy a történet előzményeit és utózmányait is értsék, érdemes kinyitni a blogot a maga egészében. Az alant olvasható írást – mint innen is kiderül – a szerző eljuttatta egy újsághoz, ott nem közölték. Mi most megtesszük.

Példaképek márpedig vannak

Nekem sosem volt példaképem. Az a néhány, számomra meghatározó ember, akik zsinórmértékül szolgáltak életem során, ők sem a példaképeim. Ők olyan viszonyítási alapokkal áldottak meg – leginkább a kikezdhetetlen személyiségüket mutatva példaként –, mely bárkinek áldást jelent. De nem a példaképeim. Nem is tudom, mit jelenthet pontosan, hogy valaki valakinek a példaképe. Azt a fajta romantikus rajongás, amelyről más emberektől olvastam, hallottam, nem ismerem. Azt gondoltam, talán már régen le is áldozott ez a módi. Pedig nem. Példaképek márpedig vannak… és most azt gondolom, bizony kellenek is!

Ez év januárjában súlyos baleset érte a 23 éves Máté fiamat külföldön, s a kóma alatt Talmácsi könyvéből olvasgattunk fel neki, tudván, hogy fiam hallja és érti a szavakat, és hogy neki mennyire fontosak ezek a sorok. Magam is meglepődtem ennyi szerénységen és bölcsességen, ami árad ebből a könyvből. Arra gondoltam, milyen szerencse is, hogy fiamnak van példaképe, hiszen a küzdelem során olyan párhuzamokat tudtunk állítani, amelyek feltétlenül Máté javát szolgálták.

Nem nézek sportközvetítéseket, lényemtől valahogy máig idegen maradt a sportvilág, pedig háttérzajként folyamatos az otthonomban a tenisz, a foci, az amerikai foci, a motorversenyek és persze a Forma–1. (Igaz, amikor Palik közvetít, akkor oda-odafülelek jómagam is, mert mindig jókat mulatok rajta, és mert rokonszenves, amiért rendszerint lazaságot és vidámságot áraszt.) Szóval nem vagyok jártas a sportéletben, így hát amikor a brianconi kórházban odalépett hozzám két magyarul beszélő fiatalember, hogy ők Ladányi Balázs és Vas Márton – tudom, fura –, számomra teljesen ismeretlenül csengett a nevük. Magyar hokisok vagyunk, mondták, szerződéssel dolgozunk most kint.

Azért jöttek be hozzánk a kórházba, hogy felajánlják, náluk lakhatok, ameddig csak kell, tekintettel a nehéz körülményekre. Nem tudom érzékeltetni a súlyát ennek a felajánlásnak. Mert az, hogy egy sportoló férfi bevállal egy ilyen kényszerközösséget, tán nem is annyira meglepő. A férfiak rendszerint nem is gondolnak bele elsőre, mit vállalnak ezzel tulajdonképpen. De Balázs megnyugtatott, hogy Betti, a felesége is szeretettel vár, emiatt hát ne aggódjak, rendes asszony. Persze, értettem én a tiszta, jó szándékot, kétség nem fért hozzá, láttam a tekintetében az őszinte segíteni akarást, az őszinte humánumot. De akkor is. Befogadni egy ismeretlen embert a legszűkebb privát szféránkba úgy, hogy ember meg nem mondta akkor még, vajon mennyi ideig lesz Máté fiam kómában, és ha felébred, vajon mikor kerül hazaszállítható állapotba. Egy hét, egy hónap, egy év…? Betti még csak nem is látott, úgy mondott igent telefonon a férjének, Balázsnak, tart, ameddig tart, segítenek.

Amikor fiam Márk nevű barátja megtudta, hogy befogad ez a bizonyos Ladányi és a felesége, csak hüledezett tágra nyílt szemekkel, hogy tisztában vagyok én egyáltalán, ki is ez a La-dá-nyi Ba-lá-zs?!

Mondtam, nem igazán, csak azt tudom, hogy sportoló és rendes ember. Erre Márk valami eszeveszett gigaszenvedéllyel ecsetelni kezdte nekem, hogy de hiszen ez az ember az ő gyerekkori példaképe. Értem? Mondom, igen, értem. Csak olyan fura volt ezt a többnyire higgadt figurát ekkora nagy lázban látnom. És akkor kezdtem csak megérteni, micsoda felelősség is élsportolónak lenni. Hogy mennyire fontosak a tettei. Megértettem, hogy igenis, kellenek a példaképek, és öröm volt látnom Márk arcán az elégedettséget, hogy szinte büszke volt Balázsra, hogy no lám, látjátok, milyen remek ember az én példaképem?!

Később láttam Balázst autogramot adni csillogó szemű francia kiskölköknek és arra gondoltam, hogy tévedtem, hiszen egyáltalán nem is divatjamúlt ügy ez a példaképesdi. Egyszer meg elkísért engem az egyik hivatalba, ahol még a szomszéd szobákból is átjöttek hozzánk autogramokért, ahogy híre járt, hogy a Ladányi van itt személyesen.

Nos, én azóta se nézek több sportközvetítést, de a minap épp félúton voltam Dunaújvárosba (milyen különös véletlen – épp Bettihez mentem látogatóba), amikor megcsörrent a mobilom, hogy nézem-e a tévét, mert a Ladányi lőtt egy gólt a japánoknak. Aztán újabb sms-ek, meg újabb hívások… hogy tudom-e, hallottam-e már. Olyan barátaink, rokonaink is, akikről tudom, hogy különösebben nem sportrajongók, most ők is sorra fel-felkapták fejüket a hírek hallatán. Ez nagyon jó. Szerintem ez tényleg nagyon jó. Hogy van egy kiváló sportoló, aki túl a sporteredményességén jelesre vizsgázik emberségből is, és ettől aztán (persze áttételesen) egy csomó olyan ember figyelmét is ráirányítja az adott sportágra, akik egyébként nem túl nyitottak.

Tudom, hogy az év sportolója díjat nem én osztom, de kedves Ladányi Balázs, én bizony most jelképesen mégis neked adom. Az év sportolója elismerés szerintem sem redukálható le pusztán az elért eredményekre.

Az év sportolója olyan élsportoló kell hogy legyen, aki túl a mérhető teljesítményein emberi mivoltában is példaképnek állítható.

Mint például Talmácsi, akit tavaly el is ismertek, és mint például te.

Köszönök mindent, kedves Balázs, életem végéig nem fogom tudni meghálálni mindazt a jóságot, szeretetet, támaszt és bátorítást, amit tőled és a feleségedtől kaptam, amikor erre a legnagyobb szükségem volt. Azt gondolom, jól választott Márk, amikor téged választott példaképéül, és minden szülő örülhet, akinek a fia téged választ, mert emberséget is kap mellé. Mint amilyen örömmel töltött el engem is a felismerés a Talmácsi-könyvben olvasottak során, hogy itt sokkal többről van szó, mint hogy a motorok mennek körbe-körbe. Itt személyiségek vannak, küzdelmek, gondolkozásmód, tartás és kitartás… ami mind-mind kellett ahhoz, hogy fiam immár a legjobb úton van a teljes felépüléséhez.

Mostantól már a sport, a sportélet, a sportolók világa leginkább erről szól nekem.

51 komment

Címkék: ladányi

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

le a kalappal Godó előtt!
Cseppet sem vagyok meglepve - persze tartom folyamatosan a kapcsolatot Godóval és családjával, tehát tudok a dolgairól -, csak azt akartam leírni, hogy én mindig tudtam, hogy a Godó nagy E betűvel Ember! Az már csak mellesleg ez alatt a cikk alatt, hiszen nem erről szól, hogy milyen sportoló!!!!!
Minden kalappal le !
Mióta érdekel a magyar jégkorong, azóta Godó az örök kedvencem.

Balázs! Ha olvasod ezt a blogot, akkor üzenem, hogy sok sikert kívánok Neked és remélem, hogy sok gólodnak (és persze a szokásos álompasszaidnak) örülhetünk még, teszed azt bármilyen klubb mezében és persze főleg a piros-fehér-zöld mezben. :)

De ha nem olvasod, akkor is üzenem ;P
... neki álltam volna most egy dicsőitő szöveget írni, de rádöbbentem hogy nincs szó amivel az ilyen tetteket le lehet írni. Godót mindig is jó embernek tartottam, és örülök hogy az ismerősömnek tudhatom. Ha sok ilyen ember élne köztünk nem itt tartana a világ! Szép volt Balázs!
ehhez nincs mit hozzafuzni...minden le van irva! Respect!!
koszonjuk BALàZS!!a magyarokèrt!meg az embersègedèrt!nem hiszem el hogy most mindenki kussol!!
milano69: sokszor egy elmorzsolt könnycsepp többet mond minden szónál...
Mindkét oldal nagyszerű, elismerésre méltó. Balázsék a felajánlás és a segítség okán, illetve az édesanya, aki így meg tudta írni, az események ismeretében. Ha olvasnák, nekik is többet érne minden "albérleti díjnál".
Meghatódva olvastam a cikket, és eszembe jutott, hogy Debrecenbe amikor egy országos rádió interjú alanya voltam egy vb meccset követően, megkérdezték, hogy ki volt a legszimpatikusabb játékos a meccsen, ki a kedvencem.

Én Ladányira voksoltam, ami tősgyökeres Volán szurkerként talán furcsa, de mindíg irigykedtem a DAb (DAC)-ra, hogy ilyen csillaguk van. Csak remélni tudom, hogy kiváló példaképpé vált több száz pakkot kergető lurkónak mert akkor nem lesz gond az utánpótlással.. És persze ez még nagyon sok játékosunkról elmondható, SZERENCSÉNKRE !!
Ehhez tényleg nem lehet, mit hozzátenni. Nagyszerű írás!
Nem vagyok benne biztos, de mintha Nietzsche írta volna: "EMBERnek lenni, ember feletti!"
Azonnal ki vele az Index címlapjára!
Bocs, kicsit off.
Nap, mint nap lesem ezerrel ezt a blogot, mert hihetetlen, hogy gyakorlatilag a holtszezonban napi 2-3 ilyen hírt adtok le. Ennyi mindent a hokiról (főleg magyar hokiról) nem bennfentes rajongó soha nem tudott meg. Kicsit fura megszokni ezt a blog-formátumot, de lehet, hogy ez is hozzátartozik a varázsához.
Egyszer szívesen megismernénk szerintem többen a blog munkatársait a blogon keresztül, akik "Spilleri" szintekre emelkednek szépen lassan.
HAJRÁ! Csak így tovább!
erre én is gondoltam.

Legkésőbb a blog "születésnapjára" kérünk szépen egy olyan posztot, amiben minden szerkesztő bemutatkozik.
OFF: Aztán kijelölünk havonta egy napot, amikor egy vendéglátóipari egységben offline blog-estet tartunk, ahol mindenki köteles nick-névvel ellátott pólóban megjelenni... ;)
Igen, pont úgy. Aztán beköltözünk egy jégcsarnokba, ahonnan minden héten kiszavazzák valamelyikünket...

Látjátok, máris eladható sport a jégkorong :)
könnyfakasztóan szép történet, a többit elmondták az előttem szólók.
a végén ezek az off-feltevések nem kicsit jók...
Sajnos az ilyen típusú történetekre nem vevő a bulvár média, mert nincs szenzáció, "csak" etikai értéke. Ma már nincs Vitray Tamás (az átkos egyik prominens jelképe) aki teret adna ilyen jellegű sportolóval kapcsolatos story-nak.Talán az M2-be befér:(
Ladányi embersége mellett innen kívánok teljes felépülést Máténak.
matyesz.blogspot.com/
...a blog munkatársait a blogon keresztül, akik "Spilleri" szintekre emelkednek szépen lassan

Szerintem F.Kapus = Spiller István

Fasza kis kapus volt. :-))
Bizony bizony, Godó nagy ember és nagyon jó játékos.
Mindig is szerettem játékát, s hogy csapatjátékos. Sajnálom, hogy Amiensben anno az utcsó meccs végén egyik kedves szurkolótársunk a szégyeld magad Godó kiáltással nyilvánította ki elkeseredettségét, de ezek a semmik, míg az eddigi eredmények, tettek azok amik önmagukért beszélnek.
Sok ilyen jégkorongozót hazánknak!
Büszke vagyok, hogy kezet foghattam vele, de persze nem csak ezért szeretjük őt!

[off]
eleve lehetetlen: "Szerintem F.Kapus = Spiller István"
szerintem nem, de biztos vagyok benne, hogy szelleme itt lebeg közöttünk :)
[/off]
Ja, és Godó, ha olvasod, akkor lejöhetnél játszani egyszer hozzánk, pénteken az erzsébeti pályára. Balu már volt, jöhetnétek együtt és teljes lenne az eufória, szívesen várunk, családias a hangulat :)
nagyon szívből gratulálok!! ez a cím nem kerülhetett volna jobb helyre!!!
Családom, barátaim, ismerőseim többnyire elnéző mosollyal nyugtázzák - na ez se normális (és tényleg) - a hoki iránti rajongásomat. Hogy immár több mint 35éve tart a szerelem. Most mit magyarázkodjak nekik? Úgysem értenék. De ezt a cikket mindegyikükkel elolvastatom....
Hölgyeim és Uraim!
Azt a havonkénti termelési értekezletet tényleg be kellene indítani. Valaki nyithatna már egy jó kis hokis kocsmát, ahol folyamatosan lehetne meccseket nézni, meg duruzsolni egy bambi mellett!
Ez gyömyörű!!!!!!!!
Erre szeretném a fiamat is nevelni, hogy ne csak jó sportoló legyen, hanem jó ember is.
Csak ez a világ nem tetszik, hogy a sajtónak ez nem hír..... szomorú.
könnyes szemek korán reggel, köszönöm :)
hu! ez kicsit olyan volt, mint az a bizonyos áprilisi szombati nap ... "könnyes szemek Szapporoban, könnyes szemek itt a stúdióban" (ha jól idéztem Gyulai mestert)
és persze könnyes szemek minden TV előtt!

OFF: F.Kapus nem lehet Spíler, mert nem ír olyanokat, hogy "szünetben a játékosok intravénásan kaptak oxigént" (bár ezt kb. hajnali négykor mondta S.I.)
:) Hat hogy lehet nem odaig lenni toluk?! A hoki zsenialis jatek, fent vagyunk az A-ban, es a hokistaink igazi arany emberek. Mennyorszag. KOSZI!!!!
Emlékeim beszámolt erről a sajtó! Ténykérdés, nem ilyen formában, ahogy itt olvasod, talán a játékosok nevét sem mondták. Helyesebb lett volna, ha megteszik, ám az embereket ennyi információval már nem lehet traktálni. Ez egy ilyen világ!
Mindenesetre tényleg nem lenne hülyeség, ha Godó kapná az Év sportolója díjat többek között fenti tettéért, amint az Év csapata is a jégkorong válogatott kell hogy legyen, még akkor is, ha nehéz a körtét az almával összehasonlítani és mindannyian tudjuk, elméletileg, egy olimpiai aranyérem értékesebb, mint egy Divizió I-es elsőség. Az előbbit meg reméljük, szállítják a vízilabdások, vagy a kajak-kenu szakág legalább egyik egysége.
Valahol már én is olvastam erről a történetről, de ha megköveztek, sem tudom megmondani, hogy hol.

Valóban az olimpiai aranyak fognak nagyobb értéket képviselni a többség szemében. Azt azonban meg kell említeni, hogy míg a kiemelkedő olimpikonoktól úgymond "kötelezően" elvárjuk az aranyérmet, eddigi eredményeik alapján, addig a hoki válogatott-tól Sapporo-ban a dobogós eredmény volt az elvárható. Ezt túlszárnyalták a fiúk és lehozták nekünk a csillagokat az égről.
Az év csapata esélyeit növeli, hogy keretbe foglalhatják az évet.Tavasszal megnyerték a Div I-et és pár héttel a szavazás előtt novemberben telt házas mérkőzéseken az Arénában három remek győzelemmel az előselejtezőben kiharcolhatják a februári olimpiai nagyselejtezőbe jutást!!!
ha jól emlékszem, Spiller megemlítette az egyik vb-meccs alatt az esetet, Ladányi valamelyik bombája után :)
"Szóval nem vagyok jártas a sportéletben, így hát amikor a brianconi kórházban odalépett hozzám két magyarul beszélő fiatalember, hogy ők Ladányi Balázs és Vas Márton – tudom, fura –, számomra teljesen ismeretlenül csengett a nevük."
Godó és felesége tette mellett ne felejtsük el Vas Marcit se, hisz ő is ott volt a kórházban, segíteni. Nagyszerű, felemelő tett volt ez részükről, pusztán önszántukból segítettek. Nem azért mert épp vette őket a kamera, s ez milyen jól mutat majd a médiában. Én is meghatódtam a történeten, úgy mint a sapporói döntő után.
A holnap délutáni ankéton Godónak meg lehetne köszönni e remek tettét!
Nincs rá szó! Hatalmas!

Mekkora ribi vagyok, férfi létemre pityeregni kezdtem majdnem.

Gyógyulj meg Máté!!!

Én a Magyar hokit akkor is szerettem, amikor C csoportosak voltunk. Az emberség nálam akkor is lejött, nem úgy mint egyes sportokban. De nem mondom hogy a focira gondoltam.
Azt hiszem, hogy ezt a levelet dr. Kamuti Jenonek, a MOB fotitkaranak, a Nemzetközi Fair Play Bizottság elnökenek kellene elkuldeni, es felterjeszteni a Brianconban elo magyar hokisokat Fair Play dijra, meg ha nincs is a tettuknek a sporthoz szorosan koze.
bdan> igazad van! Tényleg ott hangzott el a sztori. Így már beugrott
Ember vagy Balázs! Mielőbbi gyógyulást a srácnak!
Takika: hát szerintem támogatom az ötleted!!! Úgyhogy azonnal add postára! :)
M.Messier
Ajánlom figyelmedbe a Café 19-et Fehérváron, vagy a M.Laciék törzshelyét a Strand sörözőt.
drukker60
Köszönöm, ismerem a helyeket, én most speciel Budapestre gondoltam, ahol még nincs ilyen. Talán csak idő kérdése, szerintem volna rá igény.
Tényleg csodálatos történet. Mint lokálpatrióta mindig is a Volánért szurkoltam, és tudom jól, hogy milyen érzés amikor a Ladányi Balázs közelít a kapunk felé. Hát az nem felemelő. A sztori viszont igen. Mindig is ellenszenves volt számomra Godó, de érdekes módon ez az utóbbi 2 évben jócskán átfordult szimpátiába. Ma már örülnék neki ha nálunk játszana. Jobbulást a kissrácnak.
Kedves Drukker60 Barátom !
Ezekről tudunk , hisz milyen szurkoló aki ezt nem tudja:):), de a fővárosban és környékén is vagyunk élményekre, hideg sörre és családias lékkörre vágyók. Erre gondoltam.! :):)
A megvalósításhoz ötleteim már vannak, de "csendes társat" keresek, aki csendben biztosítaná az anyagi feltételek egy részét.
Máté ott volt a Syma csarnokban.

Jó ötlet volt meghívni! Tiszteletbeli csapattaggá lett avatva :) Pirospont az ötletgazdának!!!

Néhány kép a délutánról, akit érdekel:

bluebrothers.uw.hu/080606.html
Igen ott volt, de kicsit jobban is megköszönhette volna Godóék segítségét.
Ahogy néztem a fiatalembert, nem szorul a védelmemre. De solarys bejegyzése miatt annyit Máté érdekében szólnom kell. Csak feltételezem, ő sem gyakorlott színpadon álló, mint ahogy én sem. Felmész a színpadra, próbálsz a közönségre nézni, de nemlátsz semmit, mert a lámpák elvakítanak teljesen. Aztán próbálsz a közönséghez beszélni, vagy a csapathoz, de nem hallasz semmit, mert a hangfalak hátuljából torz hangok jönnek ki. Mire valammennyire megszoknád a helyzetet, már le is menekültél a színpadról. Nem könnyű így beszélni, egy perc után azt sem tudod, mit akartál mondjani. Ha jól emlékszem, nekem például a klub szó nem jutott eszembe.
Feltételezem, Máté igazi énjét nem ismerhettük meg a színpadon.
Máténak további gyors felépülés kívánok.
Máté édesanyját pedig megnyugtatom, hogy mint e blog egyetlen olyan szerzője, aki szavazatképes az év sportolója díj tekintetében, vele teljes egyetértésben szavazatomat Ladányi Balázsra fogom leadni.
Tele van hibával, de azért remélem, érthető, amit írtam. Nagyon siettem. Bocs.
És egy kis kiegészítés. Nem csak e cselekedet miatt kapja Ladányi a szavaztatot, mert az nyilvánvaló, hogy nálam a dobogó minden fokán a hokiválogatott valamely játékosa szerepel majd, és a csapat, a szövetségi kapitány, valamint az edző sem lehet kérdéses az év legjobbjai közötti szavazáson.
Maximum a játékosok sorrendben hagytam magam befolyásolni. De ezt kitalálni amúgy sem lett volna egyszerű.
Persze ezt maximálisan megértem, nem bántani akartam őt, csak apró észrevétel volt a részemről.
Ez nagyon szép emberi tett volt a Ladányi Családtól.
süti beállítások módosítása