A litván jégkorongsport problémái ismerősek számunkra, és a megoldásai is. Egyelőre azonban mögöttünk járnak az úton. Kevés a játékos, kevés a pálya, kevés a csapat.

A többiek közül kiemelkedő egyetlen együttes, a válogatott gerincét adó Energija Elektrenai a lett bajnokságban, a Samsung Ligában játszik, ahol reménytelenül utolsó. Mégsem intézhetjük el Litvániát egyetlen kézlegyintéssel.

Hogy még tovább csavarjunk a dolgon, a lett bajnokságba is lasszóval kell fogni a csapatokat, így három ország bajnokságává vált: az észt Big Diamonds Tartu is itt edződik. A liga további résztvevői: a hazai SK Liepajas Metallurgs, a HK ASK/Ogre, a HK Riga 2000, az SK LSPA Riga és a DHK Latgale. Ebben a mezőnyben sikerült a litván jégkorong zászlóshajójának az a bravúr, hogy 42 alapszakaszbeli mérkőzésen szerzett egyetlen győzelmével, 3 ponttal, 93 szerzett és 277 kapott góllal, 48 pont hátránnyal legyen utolsó. A történelmi győzelem 2007. december 22-én született, amikor is az Energija hazai pályán 0-1-es és 1-2-es vesztett állásból a maga javára fordítva a mérkőzést 4-2 arányban nyert a Latgale ellen. Egy dologban versenyképesek voltak a litván legények: a bajnokság második legtöbbet büntetett csapata az övék.

Az Energija erejét mi is felmérhettük az ősszel, amikor az Acélbikák egy izgalommentes Kontinentális Kupa-mérkőzésen 4-1 (2-0, 0-1, 2-0) arányban legyőzték.

A litván jégkorongsport többi csapata az országos bajnokság résztvevője, ahol tízen indultak, mindenki mindenkivel játszik oda-vissza egy kört, és a legjobb három az Energija Elektrenai csapatával egy szuperfináléban dönt az országos bajnok kilétéről. Úgy nézett ki, hogy az Energija legfőbb kihívója a Kaunas Tigrai (Kaunasi Tigrisek) csapata lehet, de ők négy lejátszott (és óriási fölénnyel megnyert) meccs után visszaléptek, valószínűleg azért, mert játszanak a fehérorosz juniorbajnokságban is (az 1991–92-es születésűek között). Ottani eredményeik elgondolkodtatóak, a kilenc induló között (az Energija Elektrenai juniorcsapata is résztvevő) 31 forduló után a harmadikak, egy ponttal lemaradva a vezető Junoszty Minszk gárdájától. Az Energija ott is hozza a felnőttcsapat formáját: 5 ponttal utolsó 31 meccs után.

Mindezek után hajlamosak lehetünk lesajnálni a sárga-zöld-piros csapatot, de ne tegyük. A világbajnoki keretben található rengeteg olyan játékos is, aki egészen kitűnő bajnokságban edződik, azt pedig többször megtapasztalhattuk már, hogy a divízió 1 szintjén mire lehet jutni, ha egy csapatnak van akár csak egy minőségi sora is, a többiek pedig ennek a sornak a pihenőidejét igyekeznek hasznosan kitölteni, azaz az eredmény tartására rendezkednek be.

A litvánok ráadásul egy jó sornál jóval többet tudnak kiállítani. Másrészt 1990–91-ben szerencsés csillagzat alatt született egy litván hokisgeneráció, amely jelenleg a divízió 1-es U18-as vb-n vitézkedik, és állja a versenyt, például a lettek hasonló korú csapatával is. Várható, hogy néhányan közülük beférnek az utazó keretbe, és ha idén még nem is, egy-két éven belül biztosan számolni kell velük.

Ne hallgassuk el a litvánok gyengéit sem, ezek között legelső helyen a fegyelmezetlenség említhető. A vb-re készülő keretben is sok rossz fiú kapott helyet, és emlékezhetünk tavalyról is arra, hogy mennyi felesleges kiállítást szedtek össze. Gondjaik a védelemben és a kapusposzton lehetnek a legnagyobbak. A litvánok bő keretében a következő játékosok kaptak helyet:

Kapusok:

Arunas Aleinikovas, Nyeman Grodno (Fehéroroszország), 1978.05.07., 192/90
Nerijus Dauksevičius, Energija Elektrenai, 1982.01.25., 180/81
Arturas Kuzmičius, Energija Elektrenai/Dover Seawolves (Egyesült Államok, AEHL), 1990.02.28., 180/72
Ernestas Kielius, Kaunas Tigrai, 1990.05.04., 181/74

Aleinikovas képességeit nem kell külön ecsetelni, közismert, hogy ha ihletett állapotban véd, akkor a legjobb csatárok dolgát is megkeseríti. Ezt elképedéssel tapasztalhatták az ellenfelek 2006-ban a divízió 1-es világbajnokságon, ahol a litvánok ezüstérmében az egyik főkolompos volt – el is nyerte a torna legjobb kapusa címet. Tavalyi viszont nem tudta igazolni előzetes hírét. Az idei szezonban a Nyeman Grodno csapatában csak második számú hálóőr volt, 13 meccsen 457 perc lehetőséghez jutott, 267 lövést védett, 26 fogott ki rajta, ez 91,13%-os hatékonyság, meccsenkénti 3,41-es kapott gólátlag. Kérdés, hogy vajon mennyire lesz motivált egy ilyen szezon végén.

Dauksevičius Aleinikovas mellett kétségkívül a legrutinosabb hálóőr, de az Elektrenai fentebb részletezett szezonja után nem meglepő, hogy elkeserítő adatok találhatók a neve mellett. A lett szuperligában 38 fellépésen  6,29-es mérkőzésenkénti kapott gólátlagot produkált. A litván fiatalokkal jelenleg is divízió 1-es világbajnokságon vitézkedő Kuzmičius idén a Dover Seawolves AEHL-alakulatában védett, összesen 169 percet és 30 másodpercet, ez alatt 66 lövésből 59-et fogott meg, ez 89,39%, és 2,48-as kapott gólátlag meccsenként. Kielius a fehérorosz U18-as bajnokságban edződik a kaunasi csapattal, jelenleg szintén az U18-as vb-n játszik.

Hátvédek:

Rolandas Aliukonis, Energija Elektrenai, 1981.05.25., 178/78
Petras Nauseda, Energija Elektrenai, 1985.04.19., 190/83
Tomas Vyniauskas, Energija Elektrenai, 1978.03.03., 175/78
Paulius Tamkevičius, Energija Elektrenai, 1988.02.13., 179/74
Justinas Veelis, Energija Elektrenai, 1988.09.26., 185/82
Arturas Katulis, SaiPa Lappeenranta (Finnország, SM-Liiga), 1981.08.05., 175/79
Mindaugas Kieras, Daugavpils Latgale (Lettország, Samsung Liga)
Andrius Kaminskas, Romford Raiders (Nagy-Britannia, EPIHL), 1980.07.27., 182/81
Karolis Nekraevičius, Kaunas Tigrai, 1990.02.02., 180/78

A védők között Katulis mondhatja magáénak a legizgalmasabb karriert. Elektrenaiból indulva az orosz második ligán, a fehérorosz szuperligán és a dán első ligán keresztül érkezett meg a finn első ligába, ahol a SaiPa Lappeenranta csapatában 44 meccsen lépett pályára, és ezeken összesen 5 gólpasszt adott, a -3-as +/- mutató mellett 26 perc kiállítást szedett össze. Kieras hosszabb brit kitérő után tért vissza a Baltikumba, Edinburghben, Solihullban, legutóbb Milton Keynesben játszott, idén pedig a lett szuperligás Latgale csapatában szerepel. Meglehetősen ponterős játékos, idei termése 36 meccsen 2 gól és 18 gólpassz, mindezekhez társul még 108 perc kiállítás is, ami az utóbbi évek adatait elnézve nem meglepő nála.

Kaminskas 2004 óta csatárt játszik a Romford Raidersben, és szintén szorgalmasan termeli a pontokat, a meccsenkénti átlaga 1 körül van, az idei statisztikái, amelyet a klub honlapján lehet olvasni, valószínűleg hibásak: 17 meccs, 32gól+29passz=61 pont. Ami viszont bizonyos: egyike a liga rosszfiúinak, első idényében elnyerte a legtöbb büntetést összeszedett játékos címet, és idén sem állhat rosszul, tekintve, hogy csapata toronymagasan vezeti a liga büntetéstáblázatát. A brit szurkolók a megalkuvás nélküli, vagy a labda, vagy a baba mentalitásáért szeretik. A védősor többi tagja a hazai csapatokat erősíti, közülük Nekrasevicius az egyik legfigyelemreméltóbb, tagja a litvánok igen tehetséges 1990/91-es generációjának, két kapustársához hasonlóan április nyolcadikáig az U18-as divízió 1-es vb-n játszik.

Támadók:

Arunas Kulieius, Energija Elektrenai, 1977.02.09., 190/91
Dalius Vaiciukevičius, Energija Elektrenai, 1981.06.01., 185/84
Martynas  Likas, Energija Elektrenai, 1977.11.21., 176/76
Arturas Vedavičius, Energija Elektrenai, 1981.01.20., 182/78
Tadas Kumeliauskas, Energija Elektrenai/Dover Seawolves (Egyesült Államok, AEHL), 1990.12.11., 187/76
Karolis Likas, Energija Elektrenai, 1983.11.02., 179/77
Sergejus Ivanukinas, Energija Elektrenai, 1988.12.28., 185/78
Algimantas Visockas, Energija Elektrenai, 1987.05.27., 184/84
Povilas Verenis, Energija Elektrenai/Dover Seawolves (Egyesült Államok, AEHL), 1990.07.29., 186/79
Donatas Kumeliauskas, Daugavpils Latgale (Lettország, Samsung Liga), 1987.07.13., 181/81
Egidijus Bauba, Daugavpils Latgale (Lettország, Samsung Liga), 1977.03.25., 185/80
Darius Pliskauskas, Metalurgs Liepaja (Lettország, Samsung Liga), 1980.09.29., 181/78
Darius Lelenas, Metalurgs Liepaja (Lettország, Samsung Liga), 1982.10.15., 186/79
Dmitrijus Bernatavičius, Szputnyik Nyizsnyij Tagil (Oroszország, másodosztály), 1974.10.11., 181/88
Dainius Zubrus, New Jersey Devils (USA, NHL), 1978.06.16., 188/97
Dovydas Kulevičius, Daugavpils Latgale (Lettország, Samsung Liga), 1982.09.04., 177/74
Saulius Limontas, Daugavpils Latgale (Lettország, Samsung Liga), 1975.01.27., 180/80

Kuliesus hosszabb fehérorosz, svéd harmadik ligás és brit második vonalbeli kitérő után érkezett vissza hazájába. Az utóbbi évek világversenyein 5 meccsen megbízhatóan 3-4 pontot ért el. Az Elektrenai csapatában idén 36 meccsen elért 11 gól és 22 gólpassz vélhetőleg csapata egyik legeredményesebbjévé avatta. Vaiciukevicius ugyan a lett bajnokságban túltett rajta eredményességben, de a világversenyeken eddig mindig Kulesius nyerte kettejük különmeccsét. Az Elektrenai harmadik nagyágyúja, M. Slikas hasonló eredményességet mutat, mint előbb említett két társa, a világversenyeken viszont eddig ő is csak elvétve szerzett pontot.

Tadas Kumeliauskas az idény nagy részét az Egyesült Államokban töltötte, a jó balti kapcsolatokkal rendelkező Dover Seawolves csapatánál, ahol 2007. szeptemberben és októberben az AEHL-ben a hónap támadója címet is elnyerte, 21 meccsen 35 gól és 33 gólpassz fűződik a nevéhez, valljuk meg, a leendő ellenfél szemével nézve ez eléggé ijesztő. Ugyanez mondható el Verenis Povilasról is, szintén Dover, 23 meccs, 31 gól, 36 gólpassz. Ők is az 1990/91-es generáció tagjai.

Kumeliauskas fiatal kora ellenére a korosztályos vb-ken többször elnyerte a legjobb támadó díját, 2006 óta a felnőtt vb-ken is csapattag, és minden alkalommal legalább egy pontot össze is hozott a tornákon. A lett Latgale csapatában az idényben 30 meccsen 21 pontig jutott. Csapattársa, a fiatalabbik Bauba fivér a tavalyi vb-n csak kiállításaival villogott, de a Latgale csapatában tavaly is, idén is meglehetősen eredményes, ráadásul az alapjai sem rosszak, fiatalabb korában megfordult a cseh extraligában is.

Ugyancsak a daugavpilsi csapatot erősítette ebben a szezonban Kulevicius (34 meccs, 30 pont) és Limontas is (33 meccs, 27 pont).  Pliskauskas a jobb litván játékosok tipikus életpályáját járta be: orosz másodosztály, fehérorosz szuperliga, brit csapatok, lett bajnokság. A vb-ken évek óta csapata egyik legeredményesebbje, idén tagja a lett bajnokcsapatnak, ráadásul mérkőzésenkénti pontátlaga jobb, mint 1. Lelenasról szinte szóról szóra azt mondhatjuk el, amit Pliskauskasról, csak a brit csapatokat hagyta ki, idén életveszélyes volt a liepajai csapatban. Az orosz születésű Bernatavicius sosem játszott litván csapatban, Oroszországon kívül is csak a kazah Barisz Asztana csapatában, sok jót tőle sem remélhetünk, bár az idei éve elég zaklatottnak tűnik, immár az ötödik csapata a Nyizsnyij Tagil, amellyel a másodosztályban lép jégre.

Végül, de nem utolsó sorban a nagy kérdés, mint mindig: Dainius Zubrus, a litván hoki legfényesebb csillaga. Csapata, a New Jersey Devils rájátszásba jutott, így nagyon valószínű, hogy ismét hiányozni fog a vb-ről, bár ki tudja. Neki nem derogált 2005-ben sem részt venni divízió 1-es viágbajnokságon. Mindenesetre, ha a Devils sokáig jut a rájátszásban, azzal sok fejfájástól kíméli meg a szapporói ellenfelek vezetőit.

Viszont úgyszólván lapzártakor kaptuk a hírt: több forrás is írja, hogy Zubrus biztosan nem lesz ott Szapporóban, a New Jersey Devils igényt tart a szereplésére az NHL-playoffban. De nemcsak ő fog hiányozni, hanem Aleinikovas is, sőt Pliskauskas és Katulis játéka is bizonytalan. A négy meghatározó jégkorongozó hiánya mindenesetre komoly hatással lehet a litván válogatott teljesítményére.