2007. január 3-án az Edmonton volt a 18., december 10-én a Colorado a 19. olyan NHL-csapat, amely története során elérte az 1000. alapszakasz-győzelmet. Ez a bravúr a Nordiques/Avalanche történetének 2187. mérkőzésén sikerült. Ezzel a gárda a 6. azon a listán, amely azt mutatja, melyik csapat milyen gyorsan éri el a mérföldkövet. A leggyorsabban a Philadelphia jutott el a csúcsig, neki 2018 meccs elég volt. Jelen írásunk a 19. ezredes, a Colorado munkásságát dolgozza fel.

A Colorado Avalanche története a Quebec Nordiques történetével kezdődött, valamivel több mint 35 évvel ezelőtt. Az 1972 és 1979 között működő WHA (World Hockey Association) egyik alapító tagja volt. Kezdetben úgy tűnt, hogy a csapat Kaliforniában, San Franciscóban köt ki (San Francisco Sharks néven jött létre az első verziója), de csarnok- és financiális gondok miatt végül Quebec városába költözött és Nordiques néven kezdte el a klub a karrierjét a WHA-ban.

Első edzőnek sem akárkit válassztottak. A Paul Racine és Marcel Aubut nevéhez fűződő gazdasági csoport által irányított klub Maurice "Rocket" Richardot kérte fel a szakmai munka irányítására. A klub 1975-ben második, 1977-ben bajnok lett. 1979-ben három WHA-s társával, az Edmonton Oilersszel, a Hartford Whalersszel és a Winnipeg Jetsszel együtt csatlakozott az NHL-hez.

Az első szezont leszámítva hét éven keresztül playoffba jutott a Nordiques. Aztán hanyatlani kezdett az egyesület (1987 és 1992 között minden esztendőben az Adams-divízió utolsó helyén végeztek), pedig olyan sztárokat sikerült draftolniuk, mint 1989-ben Mats Sundin, 1990-ben Owen Nolan, 1991-ben Eric Lindros (igaz, Lindros egyetlen meccset sem játszott a Quebecben, Peter Forsbergért cserébe Philadelphiában kötött ki; a Quebec Forsberg mellett még játékosokat, draftjogot és 15 millió dollárt kapott). Még egy fellángolásuk volt 1995-ben, amikor az élen végeztek csoportjukban. Az egyik legkisebb költségvetésű csapat a sikertelenségek mellett a város vezetésével sem tudott egyezségre jutni. A tulajdonos, Marcel Aubut nem bírta Quebec vezetését meggyőzni egy új stadion építéséről, ami az utolsó csepp volt a pohárban: úgy határozott, hogy megválik az egyesülettől. A kanadai várostól búcsúzva meg kell emlékeznünk a Quebec Hall of Fame-tagjairól. Ők a következők: Michel Goulet, Guy Laflour, Jacques Plante (edző), Peter Stastny és Maurice Richard (edző). JC Tremblay (3), Marc Tardif (8), Michel Goulet (16) és Peter Stastny (26) mezeit visszavonultatták.

Az új gazda a Comsat Entertainment Group lett, amely ezzel megvalósította Denver városának régi álmát. Ismét NHL-csapatot hoztak Coloradóba (1976 és 1982 között Colorado Rockies néven volt ilyen a városban, de aztán az a klub New Jerseybe költözött, és Devils néven ismerjük manapság). A Comsat rutinos volt a major sportok ügyében, hiszen ők irányították a Denver Nuggets NBA-klubot is. A jeles dátumra, a Colorado Avalanche első hivatalos NHL-mérkőzésére 1995. október 6-án került sor. Zsúfolásig megtelt a McNichols Sports Arena, és a csapat méltón ünnepelt, 3–2-re verte a Detroitot. A kaptány Joe Sakic volt, a csatársorban Peter Forsberg, a védelemben Adam Foote játszott, az edző Marc Crawford, az általános igazgató Pierre Lacroix volt.

És micsoda év volt az első! Az alapszakasz végén a csapat a Pacific divízió élén végzett, és második lett a Nyugati Konferenciában. Jött a rájátszás, előbb a Vancouver, majd a Chicago, aztán a Detroit ellen is 4–2. A fináléban a többek között Rob Niedermayerral, Scott Mellanbyval, Robert Svehlával, Johan Garpenlovvel (a kapuban Vanbiesbrouck és Fitzpatrick) felálló Florida Panthers volt az ellenfél (nekik ez volt a 3. szezonjuk). A Colorado 4–0-val söpört (3–1, 8–1, 3–2 és 3. hosszabítás után a védő Uwe Krupp góljával 1–0), és a Stanley Kupa Denverbe került. Joe Sakic lett a rájátszás pontkirálya, és ezzel együtt a Con Smythe Trophy birtokosa is. A csapat kiválóságai, az orosz Valerij Kamenszkij, Alekszej Guszarov és a svéd Peter Forsberg a Triple Gold Club tagjai lettek (az IIHF által alapított exkluzív társaságba azok kerülnek, akik pályafutásuk során Stanley Kupát, világbajnokságot és olimpiai bajnoki címet is nyernek; a klub 1994-től, a lillehammeri olimpiától datálódik). Ide később bekerült Rob Blake és Joe Sakic is (a 2002-es olimpiai bajnoki cím után).

1997-ben a liga legtöbb pontját gyűjtötték, ezért a President Trophy is Denverbe került abban az évben. A rájátszásban a Chicagót és az Edmontont legyőzték, a Detroit jelentette a végállomást. Ezt követően pénzügyi problémák léptek fel, de egy 755 millió dolláros üzlet (a Comsat ennyié pénzért vált meg a részétől az AT&T Liberty Media Group javára) rendbe tette a csapatot. 1998-ban ismét divízióelső lett a csapat, és a 98-as naganói olimpián 10 Avalanche-játékos vett részt. Hejduk olimpiai bajnok lett. A szezon végén a legendás Crawford helyett Bob Hartley lett a csapat főedzője. 1999-ben és 2000-ben ismét csoportelsők lettek, de komolyabb eredmény nélkül. 1999-ben készült el a Colorado jelenlegi otthona, a Pepsi Center. A csarnok összesen 160 millió dollárba került, és egy esztendő múlva ez is, no meg az Avalanche és a másik denveri major franchise, a Nuggets tulajdonjoga ismét új tulajdonos kezébe került. Az amerikai teszkós, Stan Kroenke, a Wal-Mart üzletlánc mindenhatója vett tulajdonrészt 450 millió dollárért.

Az új gazda ismét lökést adott a klubnak. Történetük legtöbb alapszakaszi pontját gyűjtötték: 118-at (ennél több pontot azóta sem értek el), aztán a rájátszásban 4–0-a ütötték el a Canucksot, majd 4–3-as siker Los Angeles ellen. Az elődöntőben magabiztos győzelem a St. Louis Blueszal szemben. A fináléban a New Jersey Devils volt az ellenfél (méltó elégtétel az egykor Denvert elhagyó rebellisek ellen). Félelmetes sorozat volt. 1–0-s coloradói vezetés után 3–2-re fordított a Devils. Aztán a Colorado előbb 4–0-ra, majd a mindent eldöntő csatában, idegenben 3–1-re verte a New Jerseyt. A playoff legjobb játékosának talán nem véletlenül az Avalanche kapusát Patrick Royt választották. A legtöbb pontot ismét Joe Sakic gyűjtötte, és emellé a Hart Memorial Trophyt (az alapszakasz MVP-je) is megkapta, míg Roy a Conn Smythe Trophyt emelhette magasra (a rájátszás legjobbjának járó díj). Ray Bourque és Sakic a liga All Star-csapatába is bekerült.

2002-ben és 2003-ban is megnyerték a Northwest divíziót, de a rájátszásban az elődöntőnél továbbnem jutottak (2002-ben Forsberg a playoff legtöbb pontot szerzett játékosa lett, 2003-ban összességében a legtöbb pontot szerezte – 106-ot, 29 gól, 77 assziszt –, ezért a Arto Ross Trophyt vehette át). 2003-ban Milan Hejduk az alapszakasz gólkirálya lett, 50 góllal, ezért a Maurice "Rocket" Richard trófea dukált.

A szezon után Patrick Roy visszavonult, viszont érkezett Paul Kariya és Teemu Selanne, és a svájci Aebischerrel próbálták pótolni Royt. Ez volt a Colorado legrosszabb szezonja, csak másodikak lettek az alapszakaszban divíziójukban. 2005-ben lockout, majd 2006-ben ismét csoportmásodikok lettek, viszont a konferencia-elődöntőt is elbukták. Aztán jött a mélypont. 2007-ben a divízió negyedik helyén végeztek, nem jutottak a playoffba. Ehhez hasonlóval Denverben még nem találkoztak, amióta az Avalanche ott játszik. Az idei évad sem indult fényesen, hiszen a Northwest divízió harmadik helyén tanyázik a csapat. A 2001-es sikercsapatból már csak Sakic és Hejduk játszik Denverben.

A Colorado eddig két játékos mezét vonultatta vissza. A 77-es Ray Bourque-ét és a 33-as Patrick Roy-ét (illetve a 99-est, amelyet Gretzky tiszteletére az egész ligában visszavonultattak). Ugyanez a két játékos a Colorado halhatalanjai is. Bourque 22 szezonon keresztül játszott a Boston és a Colorado csapataiban, míg Roy 1995-től visszavonulásáig szolgálta az Avalanche-t. Ő liga történetének eddig legtöbb győzelmet, 551-et elért kapusa. Játékosként vált halhatatlanná Bryan Trottier, aki a másodedzője volt a csapatnak.