HTML

Jégkorong

A világ legjobb sportja a határokon innen és túl, és mindenütt, ahol van.

Címkék

ahl (66) alba volán (453) átigazolások (243) ausztria (86) a csoport (408) bajnokok ligája (42) bajnokság (226) bajnokságok (82) bartalis (53) bp. stars (52) brassó (64) briancon (72) cortina (67) csehország (98) dab (43) dab.docler (315) divízió 1 (231) divízió 2 (49) döntő (128) ebel (1139) eht (76) eihc (93) elitserien (49) énekes (363) extraliga (59) fehéroroszország (50) fehérvár (609) felkészülés (183) felkészülési mérkőzések (182) finnország (145) fotók (45) franciaország (73) ftc (213) gömöri (43) hári (76) hc csíkszereda (85) hetényi (70) horvátország (40) hsc csíkszereda (87) ifjúsági (285) iihf (80) inline (109) interliga (44) játékvezetők (64) jégkorongmagazin (51) jesenice (42) junior (90) juniorok (200) kanada (97) khl (663) kóger (82) kölyök (55) kontinentális kupa (104) ladányi (105) légiósok (131) ljubljana (46) magyarország (561) magyar kupa (80) miskolc (187) mjsz (143) mol liga (975) nationalliga (132) németország (46) nhl (1598) női (96) nők (127) norvégia (45) ob 1 (173) ob i. (206) ocskay (107) olaszország (68) olimpia (119) olimpiai selejtezők (85) oroszország (132) pakk (41) playoff (137) primeau (55) rájátszás (360) románia (119) sator (53) sc csíkszereda (107) serdülő (78) sport tv (42) stanley kupa (40) steaua (41) svájc (77) svédország (161) szavazás (57) szavazások (43) szélig (75) szlovákia (193) szlovénia (105) szuper (107) thurston (43) u16 (61) u18 (291) u20 (168) ukrajna (57) utánpótlás (122) ute (185) válogatott (984) vasas (53) vas jános (111) vb (1471) videó (148) videók (494) világbajnokság (107) winter classic (51) Címkefelhő

A rendszerváltás nyertesei – vagy kik is?

2007.11.16. 14:15 Hblog

"Kicsit zavarban vagyok. Az hogy van, hogy a válogatott folyamatosan esélyes lehet az elitbe jutásra, míg a szintén ennek szélén balanszírozó Ausztria bajnokságában pontot is alig tud szerezni a fél válogatott kerettel felálló Alba? Mi erre a magyarázat?" – tette fel a kérdést néhány nappal ezelőtt Rosencrantzhu néven hozzászóló kedves olvasónk. A válasz egyszerű is, meg nem is. Az egyszerű verzió nagyjából így hangzik: úgy, hogy a válogatott egyáltalán nem esélyes. Ha sikerülne rövid távon A-csoportba jutnia – pláne megkapaszkodnia ott –, az nem evidencia lenne, hanem hatalmas, elképesztő, embertelen bravúr. Aki mást mond, maszlagol. Viszont van egy bonyolultabb verzió is. Erről egyikünk írt egy jegyzetet az Indexre – emberünket akkor még másképp hívták jégkorongilag –, még tavasszal, a szlovéniai Divízió 1-es kudarc (?) után, egészen pontosan ez év április 21-én. Ezt most változtatás nélkül beraktuk alantra – bár a párhuzamba tett futballban azóta történt egy s más, és az Alba Volán tényleg nem hősködik az EBEL-ben –, olvassák el, ha van kedvük. És mondják el a véleményüket is. Örülnénk neki. Jöjjön tehát a bő féléves textus.

Megint nem jött össze. Az idén sem bírt feljutni az A-csoportba a magyar jégkorong-válogatott. De ez senkinek sem fáj. Most még nem.

Alighanem a jégkorong az egyetlen csapatsport, amely a kapitalizmus építésének újrakezdése óta szakadatlanul felfelé masírozik. Miért pont ez, a bánat tudja. Vízi- és kézilabdában, igaz, előbbre vagyunk, de ezekben sose nem is voltunk gyatrák. A futball viszont olyan, amilyen: tudunk egy-két dolgot egy-két dologról. Párhuzamokat vonni éppen a labdarúgás és a hoki között a legkézenfekvőbb. Meg is tesszük.

A fél ország nyafog – azért csak a fele, mert a másik fele eleve tojt az egészre; ez is milyen –, hogy az ukránok és a lengyelek elhappolták előlünk a 2012-es labdarúgó Európa-bajnokság rendezési jogát. Eközben ellenben Magyarország esélyei egyre figyelemre méltóbbak, hogy igazán presztízsgazdag világesemény gazdája legyen. Mármint az A-csoportos jégkorong-világbajnokságé. Tavaly pályáztunk a 2011-esre, hiába, idén megcéloztuk a 2012-est. Ha nem is kapjuk meg azonnal, néhány éven belül összejön. Sőt A-csoportos válogatottunk is lesz hamarosan, ha fenét eszik a fene, akkor is.

Az egyetlen csapatsport, amely a kapitalizmus építésének újrakezdése óta felfelé masírozik 2002 tavasza óta, amikor a fehérvári Divízió-1-es méredzkedésen a válogatott ki-ki meccset játszott Dániával – vesztett, sajnos –, minden évben úgy megyünk neki a sorozatnak, hogy most. Aztán mégsem: az idén Ljubljanában ugyanúgy zártunk, mint akkor, másodikak lettünk.

Ám ez a második hely nem az a második hely. Öt-hat évvel ezelőtt elképesztő bravúrok kellettek, hogy ott legyünk a spicc közelében. Úgy tudtuk szorongatni Norvégiát vagy Franciaországot, hogy a jobb ellenfél végigzakatolta a hatvan perceket, mi nyomoztuk a korongot, kontráztunk, és megtaláltuk az egy-két gólt, amely hozta a csodát. Borult a papírforma.

A tétmeccseken túl az utóbbi években kőkemény csatákban cibáltuk a hozzánk képest szuperzseni szlovákok és kanadaiak imaginárius bajszát – ők akkor is már-már legyőzhetetlen istenek, ha nem a legjobbjaikkal jönnek –, majd győztük le egy hónapja a regnáló világbajnok svédeket. Ja, ezek a válogatottak nem élethalál-harcolni, inkább barátkozni érkeztek, de az sem vitás, hogy nem dicsérték meg őket otthon a pofonokért.

A magyar válogatott tagjait mindig megtapsoltuk, akkor is, ha történetesen szívtak. Mert jó fejek, rokonszenvesek, mindig hajtanak, mint az őrültek. Ám a most véget ért bajnokságon kiderült, ez a csapat végképp az elit kapujába kapaszkodott. Az otthon küzdő szlovénok megvertek bennünket, de a többi partit úgy hoztuk, hogy mindenben jobbak voltunk a legyőzötteknél. Az utolsó meccsen 46-szor lőttünk kapura mi, 19-szer azok a japánok, akik évekig fent szenvedtek a legjobbak között.

Ez tehát a lényeg: Ljubljanában más szintre került a történet. A csapat eljutott oda, hogy csak akkor kelljen dicsérni, ha valóban jó és eredményes. Amikor nem az, lehet bosszankodni. Mint a britek ellen a meccs első felében, mint a japánokkal szemben a második harmadban. Nem szerencsés törpék vagyunk már, akiket muszáj megsüvegelni, mert annyira aranyosak. Hanem valakik az erősek közül.

Na, ezért fog előbb-utóbb fájni, ha nem bírunk osztályt váltani. És ezért fogunk egyszer úgyis odaérni, ahová annyira vágyunk.

Meg azért, mert ebben a sportágban mintha minden a helyén lenne. A válogatott, a klubcsapatok, a külföldi edzők, a magyar tehetségek. Aztán ami a legfontosabb, gyarapszik a hátország is. Palkovicsék, Ocskayék, Ladányiék tán még szabad ég alatt fagyoskodtak gyerekként, a mostani tíz-tizenkét évesek feje fölött már van tető. És a tető alatt egyre többen ügyeskednek. Mind ideálishoz közelítő körülmények közt edződhetnek nemcsak az Alba Volán, a Dunaújváros vagy az Újpest kölyökcsapataiban, hanem a Budapest Starsnál, a MAC Népstadionnál, Zalaegerszegen és még jó néhány városban.

Sosem lehet fikszre venni, hogy annál, ami van – és úgy szép, ahogyan van –, csak az szebb, ami lesz. Nyilván el is lehet kúrni. De nem fogják. Ezek nem.

A vb második helyéért összesen 10 millió forintot kapnak a játékosok. Ezt tessenek elosztani 22 egyenlő részre, majd összevetni azokkal a pénzekkel, amelyeket a labdakergetők vágnak zsebre per hó. Mondtuk, hogy nem kunszt párhuzamot vonni.

6 komment

Címkék: esszéjellegű válogatott divízió 1 alba volán ebel

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tehat a válasz az, hogy a válogatott sem olyan jó, mint amilyennek látszik.

Akkor már csak azt nem értem, h az alba miért nem képes akkora bravúrokra az osztrák bajnokságban, mint amire válogatott mezben képesek a világ legjobbjai ellen?
Mert itt nem egy-két meccsre kell felszívni magukat, hanem 36-ra.Ráadásul az ellenfél fel is térképezi őket és maximumon pörög.Ja és nincs Szuper Levi:)
az Alba Volán épp most játszott 1-1-et az EBEL harmadik helyén álló Insbruck-kal, és csak büntetőkkel maradt alul. asszem ez épp elég bravúr. :)
Azért az se feledjük el, hogy az Alba az EBEL messze legkisebb költségvetésű csapata, és azért úgy nehéz az "osztrák" csapatokkal is versenyezni, ha teli vannak kanadaiakkal, amcsikkal, svédekkel és finnekkel (stb, stb).
Tehát ebből a szempontból annyira nem lehet párhuzamot vonni szvsz a válogatottak tornái és a klubcsaptok között.
Az osztrák bajnokságban van ugye egy magyar egy szlovén, meg egy szlovák csapat is, hogy a játékosállományokról meg ne beszéljünk
www.erstebankliga.at/3d33d3169b56211640387ca9e1c1790d.html
Itt megnézhető hogy hívják a legjobbakat, hát nem jellező az osztrák név.

Azért figyelmeztető kell legyen, hogy a mostani eredmények néhány szent őrült rengeteg munkájának köszönhető. Ha egyszer Magyarországon is üzlet lesz a hoki hát az is simán elkúrható. Ha valamihez hozzáfogunk, ami az egész világon üzlet itt valahogy mindig bukta lesz belőle. Szóval Isten segítse a magyar hokit
Milyen szlovák csapat? Ljubljana meg Jesenice közül melyik az?