"Az idényem döcögősen kezdődött, az első válogatott tornára sérülés miatt nem is tudtam menni, utána azonban fordult a kocka, a klubcsapatom is egyre jobban játszott, és azt mondhatom, a végére egy jó kis szezonom lett ez" – mondta blogunknak az olvasóink által a világbajnokság legjobb magyar játékosának választott Galanisz Nikandrosz. A Dab.Docler 23 éves centere második felnőtt vébéjén két gólt szerzett – Ukrajna és Ausztria ellen a meccs első gólját lőtte –, tovább után elmondja azt is, mióta vesznek részt a magyar játékosok minőségi szezon előtti alapozáson.
"A ljubljanai világbajnokságon az volt a feladatom a negyedik sor centereként, hogy a sortársakkal minél jobban segítsük a másik három sor pihenését. Tartsuk a korongot, és lehetőség szerint ne kapjunk gólt. Ez sikerült maximálisan. Hogy emellett lőttünk három fontos gólt, az már csak pluszt jelent a teljesítményünk megítélése szempontjából. Magosi Bálinttal és Benk Andrással nem kellett különösebben összeszoknunk, már az előző vb-n is sokat mentünk együtt a negyedik sorban.
Nagyon fekszik nekem ez a centerjáték, amikor a két szélsőm igazi brusztolós csatár, sokat korcsolyázik, így nekem is több lehetőségem van középen a kapu elé érkezni. Azt gondolom, bevált ez a trió, jól működött ezen a világbajnokságon is, és most már több jégidőt is kaptunk.
Nem vagyok az a nagy ütközős játékos, persze ez nem is mindenkinek feltétlenül kötelező feladat. Ettől függetlenül nem ártana még vagy öt kiló izmot felszednem, dolgozom ezen keményen, de nem könnyű feladat. Ebben segíthetnek az edzőim, akik mindent megtesznek a jobb teljesítményünkért. A nyár elejére Stephan Lundh két hétre Dunaújvárosba csábította a svéd élvonalbeli Frölunda erőnléti edzőjét, az ő tanácsai alapján is készülünk majd a következő szezonra. Aki követi a világbajnokságokat vagy a komolyabb ligákat, láthatja, a világ jégkorongsportja a kanadai stílus felé megy. Ebben az tud eredményes lenni, akinek jobb az erőnléte. Éppen ezért a komoly csapatoknál szinte egész nyáron alapoznak, készülnek a következő szezonra. Ehhez képest nekem nem is olyan rég még volt olyan nyaram, amikor jó ha egy hónapot készültünk a jeges szezon előtt erőnlétileg.
Amikor J. P. MacCallum négy évvel ezelőtt Magyarországra jött, akkor történt először, hogy végigdolgoztuk a holtidényt. És talán az volt az első ilyen komoly klubfelkészülés egész Magyarországon. Jelentős a fejlődés, most már szinte minden csapatnál elkezdik a munkát áprilisban-májusban, és ennek egy-két éven belül kézzel fogható eredménye lesz mindenhol. Ahogy az egyik edzőnk mondta, a felkészülés a legfontosabb, a mérkőzés már csak az élvezet.
Ha a szezonra visszatekintek, talán a Kontinentális Kupát sajnálom a legjobban. Mi rontottuk el a végét, ott kellett volna lennünk a négyes döntőben. Dániában csapatként játszottunk, küzdöttünk, hajtottunk, ott kezdett összeérni a többéves munka. Aztán megnyertük a Mol Ligát és a Magyar Kupát, kíváncsian vártam, hol tartunk a Volánhoz képest. Tudtuk, hogy a Volán most volt a legerősebb, kiváló légiósokat igazoltak, és négysornyi kész, válogatott szintű játékosuk van. Sajnos így sikerült, nem kerültünk közelebb hozzájuk egy év alatt, de nálunk sok fejlődésben lévő fiatal játszik. Biztos vagyok benne, hogy egy év alatt csökkentjük a különbséget.
Egy évig él még a szerződésem, de remélem, azt követően is Dunaújvárosban játszhatom. Soha nem gondolkodtam még a távozáson. Abban reménykedem, hogy egy-két éven belül egy jobb bajnokságban tudunk indulni, mint a Nationalliga, és úgy gondolom, akkor egy mindkét fél számára előnyös szerződéssel megtart majd a Dab.Docler. Dunaújvárosi jégkorongozóként érzem, hogy megbecsül az egyesületem, és ez fontos dolog. Mindig is itt játszottam, de azt nem tagadhatom, ha egyszer egy nagyon jó bajnokságból kapnék ajánlatot, azt meggondolnám.
Most már van családom, gyermekem is, nagyon sokat változott az életem az elmúlt egy-két évben. Minden szabadidőmet a családdal töltöm. Két hét szünetet kaptam a klubtól a vb után, de azóta készülünk a következő szezonra, és közben járok a győri inline csapattal Ausztriába is. Szóval van elfoglaltságom májusban is, távol vagyok néha az otthonomtól, de csak a hoki miatt. A bulizás jó ideje háttérbe szorult, most már csak nagyon ritkán megyek el szórakozni."
