"Azt hiszem, elégedettnek kell lennünk a bronzéremmel. Ausztria és Szlovénia egyértelmű esélyese volt a csoportunknak, és meglepetés lett volna, ha legalább az egyiküknél előrébb végzünk. De a vb-n mutatott játékunk legnagyobb részével elégedett voltam." Kevin Primeau szövetségi kapitány a ljubljanai divízió 1/A csoportos világbajnokság után egyhetes pihenésre utazott családjával, visszaérkezése után már kellő távolságból tudott emlékezni a szlovéniai eseményekre. A kanadai edző vb-elemzését tovább után olvashatják.

– Mit várt ettől a világbajnokságtól?

– Nagy izgalommal vártam, hogy miként fogunk szerepelni a tavalyinál összehasonlíthatatlanul erősebb mezőnyben. Korábban általában egy vagy két erős csapat volt egy-egy csoportban, de tavaly például egyedül Olaszország szerepelt komoly riválisként a csoportunkban. Idén az ellenfeleink vagy előttünk álltak a világranglistán, vagy egy-két hellyel volt lemaradva a mi 20. világranglistás helyünktől. Tudtuk, hogy nagyon nehéz lesz kiütni azokat a csapatokat, amelyek az elitből érkeztek, de azt gondoltuk, jó esélyünk lehet elcsenni Ausztria vagy Szlovénia ellen egy meccset. Nagyon közel is voltunk ehhez a lehetőséghez a szlovénokkal játszott meccsen, de aztán elérkezett egy kritikus pillanat, amikor kihagytunk két óriási helyzetet, egy üres kaput és egy megugrást, aztán két teljes percig kettős emberhátrányba kerültünk. Itt kell megemlítsem, hogy a bíráskodás színvonala ezen a tornán messze elmaradt a játék színvonalától, és ez sajnos sok mérkőzés eredményét befolyásolta. Mindezt előrebocsátva meg kell állapítsuk, hogy az egyik terület, amelyen erősíteni kell a játékunkat, az az emberelőnyös játék. Lehet, hogy éppen ez döntött Szlovénia és Nagy-Britannia ellen.

– Elégedett a látottakkal és a 3. hellyel?

– Azt hiszem, elégedettnek kell lennünk a bronzéremmel. Ausztria és Szlovénia egyértelmű esélyese volt a csoportunknak, és meglepetés lett volna, ha legalább az egyiküknél előrébb végzünk. De a vb-n mutatott játékunk legnagyobb részével elégedett voltam. Sajnos az osztrákok elleni meccs vége nagyon rosszul sikerült, de ennek az oka az lehetett, hogy mind mentálisan, mind fizikailag elfáradtunk az előző napi kemény szlovén meccs után. Nem egészen 20 óra állt rendelkezésünkre a regenerálódáshoz. Számos játékosunk úgy nézett ki, mint aki kifogyott az erőből. A britek elleni meccs szintén csalódást keltő volt, de ez nem ért teljesen váratlanul, tekintve hogy a britek az életükért játszottak, mi pedig a meccs előtt már pontosan tudtuk, hogy a bronzérem sorsa eldőlt a javunkra. Mindez nem lehet mentség, de úgy érzem, ennek volt szerepe a történtekben.

– Mi történt az osztrákok ellen a 2. harmad felétől?

– Az előbb talán megválaszoltam ezt a kérdést is. Nagyon szerencsétlen volt, hogy mind a szlovénekkel, mind az osztrákokkal játszott meccs tele volt kiállításokkal, mindkét oldalon. Nem tudtunk folyamatosan négy sorral játszani, ellentétben a japánok és az ukránok elleni meccsel. Ennek eredményeként néhány játékosnak rengeteget kellett játszania, mások pedig sokat ültek a cserepadon. Az első két meccsen aratott sikereinkben óriási szerepe volt a negyedik sorunk játékának. Szlovénia és Ausztria ellen összesen nem volt 20 percnyi 5 az 5 elleni játék.

– Hogy látja, a Fehérvár vagy a válogatott az erősebb, jobb csapat idén?

– Nagyon közel van egymáshoz a kettő. Természetesen nagy előny, ha a légiósok sokat hozzá tudnak tenni az eredményességhez.

– Ha újra lejátszhatnánk az osztrákok és a szlovénok elleni meccseket, több esélyünk lenne a győzelemre?

– Nagyon jó lenne, ha újrajátszhatnánk ezeket a meccseket, jobb bíráskodás mellett. A szlovénok elleni kettős emberhátrány és az abból kapott gólok egyértelműen fordulópontot jelentettek. Ha a meccs zömében 5 az 5 ellen játszhattunk volna, akkor sokat használhattuk volna mind a négy sorunkat, ami azt hiszem, egyértelműen nekünk kedvezett ezen a világbajnokságon. Az osztrákok elleni meccs is szorosabb lehetett volna, ha máskor játsszuk, figyelembe véve, hogy milyen kevés idő állt rendelkezésre előtte a pihenésre.

– Jövőre lehet esélyünk az A csoportba jutásra?

– Attól is függ ez, hogy mely csapatok esnek ki idén. Úgy gondolom, több A csoportos csapathoz elég közel vagyunk, egy jó napon el tudjuk kapni őket.

– Kik azok a játékosok, akikkel elégedett volt mind az öt meccsen, és ki volt a három legjobb magyar játékos ezen a vb-n?

– Nagyon elégedett voltam Bálizs Bencével. Sokak számára ismeretlen volt a torna előtt, de már két éve figyelem őt Székesfehérváron, és tökéletesen megbíztam benne. Szerintem Kristan után ő volt a torna második legjobb kapusa. A Benk, Magosi, Galanisz sor játéka sikerünk egyik kulcsa volt. Ez a negyedik sor három mérkőzésen is az első gólt szerezte, ami mindig meghatározó lehet egy mérkőzésen, és ezek közül két meccset meg is nyertünk. Ugyanakkor a mezőnyben Bartalis István játéka volt a leginkább egyenletes a torna folyamán.

– Feltűnő volt védőink kevéssé eredményes játéka. Van valami megoldása erre a problémára?

– Ez egy hosszú ideje fennálló probléma a magyar jégkorongban. Egyszerűen kevés a megfelelő szintű védőjátékos, bármelyik korosztályt is nézzük. Úgy látszik, a gyerekek inkább csatárt akarnak játszani, és ennek megfelelően számos igazán jó játékos került ki a rendszerből újabban. A védőink szilárd játékot nyújtottak, de valóban hiányzik az a kiemelkedő tudású védő a csapatból, aki képes a játékot kontrollálni, 30 percet játszani egy meccsen és a kék vonalnál támadni emberelőnyben. Ez nem bírálat a remekül teljesítő védőink felé, akik a vb-n játszottak, egyszerűen egy ténymegállapítás a magyar jégkorongról.