"Szeretném azzal kezdeni a vb értékelését, hogy az utolsó mérkőzés miatt nem csak a szurkolók szájíze keserű, hanem a miénk is. Nem kívánom megkerülni a kérdést, de mint mindig, ezúttal is érdemes a pozitívumokat kiragadni: a világranglistán egy helyet javítottunk, és egy reálisnak látszó bronzéremmel jöttünk haza erről a világbajnokságról." Ladányi Balázs összefoglalója tovább után folytatódik, és ígéretéhez híven nem kerüli meg azt a kérdést sem, hogy mi történt a magyar–brit meccsen.

"Ahogy a blog is írta vasárnap, a közönség és a szurkolók nem ezt szokhatták meg tőlünk az elmúlt tíz évben. Ezt mi is így érezzük. Azt gondolom éppen ezért, hogy tízévente egy ilyen mérkőzés belefér. Természetesen tudom, hogy nem kéne beleférnie, az lenne az igazi, ha ez nem történt volna meg, de utólag már nem tudunk mit kezdeni vele. Sokkal többet nem szeretnék ezzel foglalkozni, fontos, hogy mindig előre nézzünk.

Ha úgy nézzük a dolgokat, biztos jobb lenne a hangulat, ha az elején csak egyet nyerünk, és a végén győzelemmel zárunk. Akkor mindenki elégedettebb lenne. Ugyanakkor ebben az esetben valószínűleg a kiesés ellen játszottunk volna az utolsó napon. A britek elleni mérkőzés alakulásába belejátszott a feljutásért folytatott harc elvesztése miatti elkeseredettségünk, ráadásul a mi meccsünk előtt eldőlt, hogy tuti a bronzérem. Hozzáteszem, ez utóbbi szempont sokkal kevésbé befolyásolta az eseményeket, ez egy ilyen nap volt, még egyszer azt kívánom, tízévente egyszer forduljon velünk elő hasonló.

Ha még egy pozitívumot szeretnék találni ebben a történetben, akkor őszintén meg kell említeni, hogy jobb lesz nekünk ezzel a brit csapattal játszani jövőre, mint az ukránnal lett volna. De ez nem játszott szerepet a játékunkban és a hozzáállásunkban. Egy számunkra tét nélküli meccsen egy góllal kikaptunk, ettől nem kell a Dunának mennünk, ez a brit csapat nem annyira gyenge, mint ahogy azt sokan gondolják kívülről. Elég csak megnézni, hogyan szerepeltek a tornán, legyőzték Ukrajnát, Szlovénia pedig csak az 57. percben lőtt góllal verte őket eggyel. Ilyen a sport, egyszer fent vagy, másszor lent. Érdekes vb volt ez, ki gondolta volna, hogy Ausztria végül két vereséggel jut fel az A csoportba?

Nagyon fontosnak tartom, hogy hangsúlyozzuk, ezúttal a fiatalok egytől egyig maximálisan bebizonyították, hogy ott a helyük a válogatottban, tudnak ezen a szinten is kiemelkedően játszani. Ez nem mindig volt így, és ez az, ami előre tudja vinni a magyar hokit a következő években. Ha nem is olyan széles a spektrum, mint az előttünk állóknál, de már nekünk is van miből merítenünk. Bálizs Bence nagyon jó teljesítményt nyújtott a kapunkban, igazi első számú kapus volt, de a hátvédek is megállták a helyüket, a csatároknál pedig szintén voltak kiemelkedő produkciók.

És annak ellenére, hogy az ifjúsági válogatott kiesett a hazai világbajnokságon, az sokat elárul az U18-as játékosainkról, hogy a csapatból jó néhányan komoly külföldi bajnokságból jöttek haza, nagy esély van arra, hogy ebből a korosztályból is fel tud nőni egy-két válogatott szintű játékos. Nyilvánvalóan nem véletlenül játszanak ott, bízzunk benne, hogy egy-két év múlva jobb teljesítményre és eredményre lesznek képesek csapatként is.

Az eseményeket mélyebben az edzőknek kell majd értékelniük, kíváncsian várom, ők hogy látták a ljubljanai világbajnokságot. Fontos, hogy a tapasztalatokból tanuljunk, hiszen közeleg az újabb feladat, amelyre fel kell készülnünk. A következő tétmérkőzés novemberben vár ránk, az Arénában meg kell nyernünk az olimpiai selejtezőt. Ez kötelező feladat, mindenképpen tovább kell jutnunk.

Most egy kis pihenő következik, nem tudom pontosan, hogy mikor kezdjük a felkészülést, még nem beszéltünk erről. Az biztos, hogy néhány nap után újra elkezdek edzeni, ha másképp nem, könnyebb átmozgató tréningeket végzek. Ez azért is fontos, mert az egyetemen elkezdődött a vizsgaidőszak, és bár egy-két vizsgáról lemaradtam a vb miatt, de hamarosan meg kell felelnem néhány gyakorlati felmérésen is."