"3-0 után sem adtuk fel, bíztunk magunkban és a felzárkózásban. Egészen a negyedik gólig hittem abban, hogy felállunk. Sokkal közelebb voltunk játékban, mint két éve. Akkor nem tudtuk felvenni a tempójukat, nem mentek a lábak, most ilyenről szó sem volt. Emberelőnyben simán hozhattuk volna ezt a meccset, de nem sikerült, megérdemelten nyert Szlovénia." Ladányi Balázs értékelése folytatódik tovább után.

"Nem csak mi, hanem más sem engedheti meg magának, hogy ennyit legyen emberhátrányban. Az emberelőnyös játékunk jó volt, előfordult, hogy másfél percig forgattuk őket, ebből jöttek a helyzetek is, de a ziccerek nem mentek be ezen az estén, még az üres kapusok sem. Sofron István kimaradt helyzeténél a visszakorcsolyázásnál utolértem az egyik szlovén játékost löktem rajta egyet, ő pedig túl nagyot esett, ezért kaptam a kiállítást. Sajnos az enyémen kívül egy másik szabálytalanságot is észrevett az éles szemű bíró, és ez nagyon sokat számított a végén.

Reméljük, nem fáradt el nagyon a csapat, mert a néhány percig tartó szomorkodás után már arra készültünk, hogy csütörtökön Ausztria ellen újra kezdjük. Ugyanott tartunk, ahol eddig, szerdán is úgy mentünk ki, hogy a következő két meccsből egyet be kell húznunk. Az első nem sikerült, de ha Ausztriát legyőzzük, ismét minden lehet. Ehhez meg kell próbálnunk a minimálisra leszorítani az emberhátrányok számát. Nem mi vagyunk az esélyesek, de szerdán is láthattuk, egy mérkőzésen bárki bárkit le tud győzni.

Az ukránok ellen a kapuvasról kipattant a büntetőm, de a következőhöz természetesen gondolkodás nélkül odaállok, ha úgy alakul. Amíg az edző bízik bennem és lehetőséget ad, miért ne tenném. Ugyanúgy ötven százalék esélyem van, mint másnak. Nem ez volt az első kihagyott büntetőm, tehát fel tudom dolgozni, és fontos, hogy nem a kapus fogta meg, mivel teljesen másra mozdult. Nem is volt katasztrofális kísérlet, csak egy hajszál választott el attól, hogy befelé pattanjon. Ha többször még a kaput sem találnám el, akkor magam mondanám az edzőnek, hogy inkább más lője.

A bodicsekek számát és méretét mindig a szituáció adja. Ukrajna ellen volt két nagy ütközésem. Ha eleget akarok tenni az edző kérésének – ami nem túl sok ezen a téren, játékosonként egy minden mérkőzésen –, akkor minimum kettőt kell ütköznöm, mert magamra vállaltam Hári Janiét is az egész tornára.

Amúgy ezek az ütközések nagyon fárasztóak, bár gondolom, sokan nem tudják a miértjét, és kivülről úgy tűnhet, csak annak, aki kapja, pedig nem így van. Lehet, hogy a szezonbeli menetelésnél nem részesítettem előnyben ezeket a megoldásokat, de ha van rá alkalom, és az erőnlét is engedi, akkor próbálom kivenni a részem itt is, mivel ez is a hoki része."