Elérkeztünk az idény utolsó olyan fontos jégkorongeseményéhez, amelyet hazánkban rendeznek meg. A székesfehérvári ifjúsági világbajnokságot követően kedvenc sportágunkért már az országhatáron túlra kell utaznunk. Idehaza négy hónapot kell várni arra, hogy újra szurkolni tudjunk kedvenceinkért. Hokikori váratlan szubjektívje olvasható tovább után.
Ebben a szezonban joggal érezték a magyar hokiszurkolók, hogy a fontos pillanatokban diplomáciai ellenszélben kell csapatainknak megállni a helyüket. Az EBEL és az IIHF irodistái felháborító, semmivel sem védhető döntéseket hoztak a magyar csapatok ellen. Ráadásul a nemzetközi szövetséggel kapcsolatban azzal nem is foglalkoztunk szezon közben, hogy a Dab.Docler miért nem saját hivatalos nevén, hanem Dunaújvárosi Acélbikákként vett részt a Kontinentális Kupában. Nem fogják kitalálni: mert nem engedte az IIHF, hogy szponzornév legyen a csapatnévben. Ez egyfelől nagyon érthető álláspont, másfelől nem jelenik meg egy szabályzatban sem, csak egy belső policyben – ez ugye ismerős, mint az értelmetlenséget és szabályozatlan álláspontot alátámasztó joker végső indokként –, végezetül pedig érdemes megnézni a 2010-es győztes nevét.
A múlttal csak annyira érdemes foglalkozni egy vb első napján, hogy mennyire és hogyan tudunk belőle építkezni. Hári Norbert kiesésének híre megviselte a játékost, a csapatot és a stábot is. Egy csendes, fegyelmezett játékos hiányzik az első sorból, és ez felbolygatta a hónapok alatt kialakított csapatrendet. Új sorokat kell kitalálni egy nap alatt. Ugyanakkor ez a történet energiákat is felszabadíthat, az események pozitívba fordítása a szakmai stáb dolga. A helyzet nem egyszerű, de megoldható. A cél a bennmaradás, az álom a dobogó. Ezen nem változtat az sem, hogy egy nagyon fontos játékosunk kiesett. Közelíthetünk arról az oldalról is a kérdéshez, hogy mennyivel jobb eset ez, mintha súlyos sérülés miatt hiányozna valaki. Biztosak lehetünk abban, hogy a magyar szövetség kiáll Hári mellett, aki továbbra is a magyar csapat teljes jogú tagjaként vesz részt a világbajnokságon, és végig ott lesz a kispadon a többiekkel, de jégre természetesen nem lép. Az ő ügye a mi ügyünk, és az ügy menthető, az IIHF elnökségénél ki kell harcolni a magyar játékengedélyét, és akkor jövőre ott lehet ő is az ifjúsági vb-n.
A 22 játékosnak szerdától kezdve öt meccsen át az a dolga, hogy megmutassa a jégen, milyen válogatottal szórakoznak a nemzetközi szövetségnél. A szurkolók pedig azért tehetnek sokat, hogy bizonyítják, a csapat mellett állnak, és megmutatják mindenkinek, ebben az országban mennyire szeretik a hokit. Svájcban és azóta minden világbajnokságon a csodánkra járnak a többiek, ezúttal Székesfehérváron kell megteremteni azt vagy az arra emlékeztető hangulatot, amelyet legutóbb Budapesten sikerült. És mutassuk meg, hogy a lehető legjobb helyre került ez a világbajnokság. Teremtsünk olyan hangulatot a székesfehérvári jégcsarnokban, amelynek híre megy, és amelyre a vendégeket elkísérő külföldi szurkolók és az IIHF jelenlévő megfigyelője is elismerően bólint.
Sportszerűen, de harsányan buzdítsuk a játékosokat, akik most egyszerre játszanak Hári Norbiért, a hőn áhított dobogós helyezésért, a nemzeti színekért és önmagukért. Mert hiába csak harmadik számú csoport ez az U18-asok között, nagyon komoly rangja van az eseménynek. Nem titok, hogy már az első napon is NHL-megfigyelők ülnek majd a lelátón, korábbi legendás kanadai játékos és kanadai juniorligás csapat tulajdonosa is bejelentkezett.
A hazai rendezésű világversenyek esetén többször is kritika érte a szövetséget, hogy miért nem Székesfehérvár a rendezvény házigazdája. Sokan ennek tudták be, hogy nincs több szurkoló a rendezvényeken. Azonban azokon a világbajnokságokon a régi rendszer szerint egy komoly meccset kellett játszania a hazai csapatnak. A mostani tornán minden mérkőzésen kiváló ellenfél áll szemben a mieinkkel. Debrecenben a junior-világbajnokságon a tv-közvetítés ellenére is kétezer szurkoló biztatta a magyar U20-as válogatottat. Ehhez kell felzárkózni ezúttal. A Jégpalotában legutóbb közel ezren voltak kíváncsiak ezekre a fiatalokra, fontos, hogy a fehérvári szurkolók is magukénak érezzék ezt a csapatot, ha ehhez az kell, hát poroljunk le egy politikai szlogent: mindenki hozzon magával még egy embert!
Motiváció bőven van tehát. Fokozott az érdeklődés a szezon közben kiváló eredményeket elérő csapat iránt. Egy kiváló hokinemzettel kezdjük a világbajnokságot, amelyet mindig is le akartunk győzni, és amelyet mindeddig nem sokszor sikerült. Egy Ausztria felett aratott győzelem figyelemfelkeltő lenne az egész hokivilágban. De ha nem sikerül, akkor sincs semmi probléma, lehet továbbmenni, tanulni, fejlődni, és marad még négy mérkőzésünk egy jó eredmény eléréséhez. Egy olyan csapat ez az ifjúsági válogatott, amely vesztett helyzetből is fel tud állni, mert sok oszlopa van. Az ő dolguk elérni azt, hogy egy hét múlva is ugyanezt gondoljuk. Hajrá, Magyarország!
