Az első harmad az előző napi koreográfia szerint zajlott, Galanisz Nikandrosz révén emberelőnyös góllal kezdtünk, majd az ellenfél irányított, és szerzett egy szerencsés gólt: egy kapu mellé tartó nem túl erős lövés egyik hátvédünkről pattant a kapuba. Mindazonáltal nem panaszkodhattunk, hogy döntetlenre állt a meccs húsz perc után. A második harmadban jóval többet tudtunk támadni, és Pozsgai erős lövésébe Somogyi tökéletesen szúrt bele, a korong éppen a kapu másik oldalába vágódott, mint ahová addig tartott. Budai továbbra is parádézott, több tiszta lövést, szólót hárított. Nekünk is voltak lehetőségeink, Benk András komoly munkával a kapuba is juttatta a korongot, de egy ukrán megemelte a kapu hátulját, és így a szabályok értelmében nem volt megadható a találat, mert a kapukeret nem feküdt teljesen a jégre. Mindenesetre 2-1-es vezetéssel kezdtük a záró játékrészt, ahol gyorsan egyenlített Ukrajna, majd az ötvenedik percben egy gyönyörű passzjáték végén emberelőnyben a vezetést is megszerezték Mihnovék. Nem sikerült egyenlíteni, a végén lehoztuk Budait is, Kiricsenko be is talált az üres kapuba, de társa közben lesre korcsolyázott. Akadt még egy-két lehetőségünk a kapura lövésre, az utolsó másodperc is izgalmas volt, de maradt a 3-2. Egy közepes színvonalú és iramú meccsen maradtunk alul. Az mindenképpen megállapítható, hogy kevesebb hibával játszott csapatunk, mint egy nappal korábban. Az emberhátrányos védekezésünk a kapott gól ellenére jó volt. Budai Krisztián méltán kapta a legjobbnak járó díjat a meccs végén, sok nagy védése volt, komoly tartást adott a csapatnak, egyik gólért sem hibáztatható. Kevin Primeau magyar szövetségi kapitányként ötödik mérkőzését is elvesztette, de a cél, hogy az áprilisi tétmérkőzéseken minél jobban szerepeljen a csapat.