"Nagyon jól éreztem magam a válogatottban, az általam vártnál sokkal jobban fogadtak a srácok, mindannyian nagyon rendesek voltak velem, szívesen jönnék legközelebb is ebbe a közösségbe" – mondta blogunknak az immár háromszoros válogatott Hári János. A 19 éves csatár ennél jobb bemutatkozást nem kívánhatott magának, hiszen a csapattársakon kívül az edzők és a közönség is pozitívan értékelték teljesítményét. Először kapott meghívót a felnőtt válogatottba – közel négy éve még úgy tűnt, nem Magyarország felé vezet az útja –, és ne feledjük, többnapos bizonytalanság után végül is az utolsó pillanatokban kapott játékengedélyt az eddig alig több mint egy tucat felnőtt mérkőzés tapasztalatával rendelkező támadó.
Bár Kevin Primeau nem értékelte a látottakat az öltözőben egyénekre lebontva, nálunk és máshol is jelentős dicséretet kapott tőle a góllal és gólpasszal debütáló fiatalember. Első felnőtt válogatottban lőtt góljáról elitserienes csapata is megemlékezett. Szavazásunkon olvasóink 41%-a a legjobb csatárnak látta, a szurkolótábor a harmadik mérkőzés végén a nevét skandálta, miután határozottan megvédte Bálizs kapust.
Pedig Hári szezonja nem indult jól. A felkészülést ugyan a Modo nagy csapatával dolgozta végig, játszott a meccseken, még gólt is lőtt, de a bajnokság elején nem rakta a csapatba Samuelsson edző, kezdetben tehát a junioroknál kapott szerepet. De tudta, az idő neki dolgozik, és be is következett a fordulat. Nem véletlenül, hiszen Hári szárnyalt a juniorok között, vezette a kanadai táblázatot, míg a felnőtt gárda néhány fiatalja nem hozta az elvárt szintet. Végül Samuelsson saját ifjúsági világbajnok fiát rakta ki a keretből. Hári pedig gyorsan bizonyított, a második meccsen máris gólt szerzett, nem is akármilyet, majd sorra lépdelt előre, Nicklas Danielsson hiányzása miatt még az első sorban is kapott egy meccset. Kilenc találkozó alatt négy pontot (2+2) szorgoskodott össze. Az elkövetkező két mérkőzésen november 20-ig tartó eltiltása miatt nem játszhat, de minden bizonnyal azt követően újra ott lesz a Modo támadótrióiban.
"Nagyon kíváncsian vártam, milyen lesz a felnőtt válogatottban játszani. Ha nem is napról napra, de követem a magyarországi eseményeket, figyelem az EBEL-t is. A Vienna Capitalsban játszó Filip Gunnarsson például csapattársam volt a Farjestad-ifiben, láttam, hogy múltkor éppen a Fehérvárnak lőtt egy gólt. Hiába játszom az Elitserienben, tudtam, hogy az a szint, ahol a magyar válogatott tart, komoly, itt már mindenki jól korcsolyázik, taktikailag érett, tehát jó a hoki.
Utólag úgy érzem, mind a négy válogatott tud ennél sokkal jobban hokizni, belülről úgy éreztem, nem volt túl magas a miskolci torna színvonala. Magammal sem voltam túlzottan elégedett. Valamiért nem nagyon ment a játék, még a második mérkőzés után is ez volt a véleményem, a gólom ezen nem változtatott. Keveset volt nálunk a korong, sok rossz passzunk volt, és néha összevissza játszottunk. A lábaim nem mentek úgy, ahogy szoktak, és egy kicsit zavart a fejvédőm is, sokszor kellett megigazítanom, mert a szemembe csúszott. De ez nem fontos, az a lényeg, hogy nagyon jó tapasztalatokat szereztem, örülök, hogy mások elégedettek voltak velem. Kevin Primeau nagyon jó fej volt, egy játékosnak mindig öröm, ha sok játékidőt kap, és a három mérkőzés alatt mindannyian bőven kaptunk játéklehetőséget."
Hári János egy héttel ezelőttig a felnőtt válogatott rutinosabb játékosaival nem találkozott, de a 2009. évi ifjúsági és junior világbajnokságokon együtt játszott Nagy Gergővel, Orbán Attilával, Somogyi Balázzsal, Tóth Adriánnal és két kapust, Bálizs Bencét és Rajna Miklóst is innen ismerte.
"Jó volt egy kicsit kimozdulni, az utóbbi hónapokat Észak-Svédországban töltöttem." A Modo Hockey Örnsköldsvik város büszkesége. A 25 ezres település Stockholmtól 550 kilométerre északra fekszik. Igazi hokiváros ez, ahol a Modo játékosai sztárok. Világhírű hokisok sora született és nevelkedett itt, elég csak Peter Forsberg és a Sedin ikrek nevét említeni. "Vereség után nem érdemes a városban sétálnunk, szórakoznunk. Amúgy is jellemző, hogy az emberek beszélgetni szeretnének velünk a városban, de ez kellemes teher, és a Modo sztárjaitól is azt látom, hogy 35 évesen is úgy élnek, hogy büszkék arra, amit elértek, és tudják, ez hozzátartozik a munkájukhoz. Előfordul például, hogy a legjobb játékosaink a helyi iskolásokkal fociznak, ez hozzátartozik a népszerűséghez."
Hiába magas a Modo költségvetése és van több kiemelkedő képességű játékosuk, jelenleg csak a 11. helyen állnak az Elitserienben. Az előző szezon is rosszul sikerült, csak osztályozón maradt bent a csapat, nem is könnyen. "Nem ideges ettől a helyzettől senki a klubnál, nincs kapkodás, üvöltözés, a vesztes meccsek után sem rossz a hangulat. Sőt az az igazság, az edzőnk néha érthetetlenül türelmes velünk, sokszor várom, hogy legyen keményebb egy-egy rosszul sikerült harmad vagy meccs után. Az osztályozót viszont mindenképpen el kell kerülni idén, mert az Allsvenskan első két-három csapata nagyon erős, nagyon valószínű, hogy lesz kieső az első osztályból.
A svéd fiataloknak nagyon nehéz betörniük az Elitserienbe, mert rengeteg kitűnő hokis szeretne ott játszani, komoly a versenyhelyzet. Érdekes folyamat, hogy a másodosztály is egyre inkább profi csapatokból áll, ez négy-öt éve még egyáltalán nem így volt, de ma már ott is komoly játékosokat igazolnak, és tele van kiváló légióssal az a liga is."
A Modóban azért is jó játszani, mert sok fiatal játékos van a csapatban. "Jó a közösség, a szabadidőnk nagy részét is együtt töltjük. Az idősebbek rendesek, segítenek, nálunk egyáltalán nem szívatják a fiatalokat, egyenrangú partnernek tekintenek minket. Ettől függetlenül az természetes, hogy a legfiatalabbak szedik a korongot edzés végén, ez nem is kérdéses, és ez a válogatottnál is így volt.
Jelenleg egyéves szerződésem van, úgy érzem, egy időre bejátszottam magam a csapatba, de ettől függetlenül folyamatosan bizonyítanom kell. Hallottam már arról is, hogy hosszabbítanának velem, de egy kicsit még várni szeretnék ezzel, meglátjuk, mit hoz a jövő. Most kell megalapoznom profi pályafutásomat, az a fontos, hogy minél többet fejlődjek, minél többet legyek jégen a meccseken. Jó formában vagyok, és kiváló erőben érzem magam, sokat köszönhetek a klubnál dolgozó erőnléti edzőnek."
A Modo erejére jellemző, hogy Hári Jánoson kívül is sok válogatottjuk van: Nicklas Danielsson és Mika Hannula a svéd, Freddy Meyer és Rob Schremp az amerikai, Kristian Forsberg a norvég (ugyanitt Ole-Kristian Tollefsen és Per-Age Skröder pihenőt kért), Morten Madsen a dán szelekcióban játszott a hétvégén, míg Anton Forsberg a svéd juniorcsapatot erősítette.
Egykori fantasztikus játékosegyéniségek irányítják az örnsköldsviki klubot, Markus Naslund, Peter Forsberg és Ulf Samuelsson legendának számít a világon mindenhol. "Naslund minden nap a csapat mellett van, szívügye ez a klub. Forsberget ritkábban látjuk, ő sokat tartózkodik Stockholmban, de ha itt van, mindenki nagyon örül neki, óriási egyéniség. Fantasztikus élmény volt vele együtt játszani, de érződik rajta, hogy leállt, mondta is a meccs előtt, öltözködés közben, hogy összement a nadrágja."
A 19 éves csatár már megszokta, hogy sok ezer néző előtt kell játszania, ez már Kanadában is így volt, Quebecben közel húszezren voltak a meccseken. Svédországban a legjobb közönség a Djurgardené, ott különleges élmény játszani még vendégként is, a Modo hátul áll ebben a sorban. Jelenlegi csapattársai közül Sundström és Hannula az, akit a legkiválóbbnak tart, akikkel élmény játszani. Azt is elárulta a fiatal csatár, hogy meglepő módon a sztárok között is van lusta hokis, de ők előbb-utóbb hátrébb kerülnek a rangsorban.
