Bizonyára több olvasónk emlékszik arra a két kis hokipályára, amiket a kloteni és berni arénák előtti sátorban állítottak fel az A-csoportos vb idején. Hasonlókkal találkozhattak a tavalyi németországi és az idei szlovákiai vb-csarnokok melletti szurkolói zónákban is. A szintetikus pályákat annak az IIHF-törekvésnek a jegyében építették, hogy elsősorban a meleg égövi országok számára keressenek alternatívát. "Véleményt kell mondjunk a pályáról – mondja Adam Sollitt, az IIHF kutatásért felelős alkalmazottja a szervezet honlapjának adott interjújában. – Tudnunk kell, mennyire hasonlít az igazi jéghez." A műanyag pálya nagyszerű lehetőségnek tűnik az első lépések megtételére azokban az országokban, ahol nem lenne egyszerű hagyományos méretű jégpályát építeni, és sokat segít a még csak korcsolyázni tanulóknak is. Bár nem olyan gyors, mint a fagyasztott jég, és sokkal több energiát igényel korcsolyázni rajta, a puhább felület miatt kevésbé sérülésveszélyes. Abban a szakaszban, amikor az a lényeg, hogy valaki minél többet korcsolyázzon, nagy segítség lehet. Mégsem valószínű, hogy belátható időn belül például vb-t rendezzenek ilyen felületen. Ezt is rendszeresen karban kell tartani, és erre közönségkorcsolyázás esetén minden két-három órában szükség van. Ilyenkor a felület rendbetétele eltart egy órát is. Képzeljük el ezt két intenzíven korcsolyázó hokicsapat mérkőzésén, ahol 20 perc játék után szükség van felújításra. Mindezek mellett komoly probléma, hogy a korcsolyapengék felmelegednek. Kedvenc sportágunk tehát még sokáig megmarad annak, ami most is. A szintetikus jég pedig egyszer alkalmas lehet arra, hogy a kis hokinemzetek olcsóbb, egyszerűbb eszközhöz jussanak a sportág fejlesztéséhez.