"1997-es csapatunk az elvárásokon felül teljesített, több tekintetben is. Nem szégyen kimondani: megtiszteltetés, hogy csapatunkat immár harmadik éve hívták meg a rangos tornára. Olyan mérkőzéseket játszhatunk, amilyenekre itthon nincs lehetőség, olyan ellenfelekkel, amilyenekkel nem találkozunk minden nap. Akár győzelemmel, akár döntetlennel, akár vereséggel zártunk, minden mérkőzés után jó érzéssel, emelt fővel, tapasztalatban gazdagon hagytuk el a pályát." A budapesti világbajnokság sodrában csúszott kölyökválogatottunk prágai tornájáról szóló utolsó beszámolónk, amit ezúttal pótolunk az edők véleménével. A történelminek számító első prágai győzelem után orosz elitklubot kényszerített hosszabbításra csapatunk. A poszt végén további két kiemelkedő nemzetközi tornáról írunk, amelyen magyar fiatalok vettek részt nagy sikerrel.
"Tornánkat a CSZKA Moszkva elleni két mérkőzéssel zártuk. Játékosaink félve néztek a meccs elé, hiszen az előző napi All Staron egy teljes sor CSZKA-játékos szerepelt az európai együttesben, a gyerekek szavával élve "nagyon durván jól" mentek, ez igaz is volt. Nehéz mérkőzés várt ránk az utolsó csoportmeccsen, de a nemzeti címeres mezért emberfeletti dolgokra voltunk képesek, így 40 perc küzdelem után 2-2 volt az állás. A mérkőzés büntetőlövésekkel dőlt el, az orosz együttes kétszer is betalált a kapunkba, nekünk nem sikerült egyszer sem, így 3-2 lett a vége.
A rendes játékidős döntetlenért egy pont járt, így a 12. helyen végeztünk az alapszakaszban, továbbjutottunk a rájátszásba. Innentől egyenes kieséses rendszerben ment tovább a torna, a 13-16. helyen végzők már elbúcsúsztak. A kiírás szerint az ötödik helyen végző csapattal kellett játszanunk a következő mérkőzést, amely nem volt más, mint a CSZKA, így egy napon belül másodszor találkoztunk. Ezt a meccset 5-0-ra nyerte a moszkvai klub. A küzdelmünkkel, akaratunkkal nem volt gond, viszont az egyéni képességekben fölénk kerekedett az ellenfél, elfáradtunk a torna végére.
Összefoglalóan elmondhatjuk, megtanultuk és megtapasztaltuk, mire képes a hit és az akarat, amikor egyénileg sokkal képzettebb játékosokból álló csapattal találkozunk. Láttuk, hogy milyen és miben különbözik egy orosz vagy egy észak-amerikai csapat játéka, akár egymáséhoz, akár a miénkhez képest. A legfontosabb pedig, hogy láttuk, milyen képességekben kell sokat fejlődnünk ahhoz, hogy még jobb eredményeket érhessünk el.
Rengeteg tennivalót és tanulni valót fel lehetne sorolni, de a legfontosabb és legszembetűnőbb, amiben előrébb kell lépnünk, az az egyéni technikai képzés. Sokszor nem bírtuk követni az ellenfél mozgását, mert egyszerűen lassabbak voltunk, nem volt elég robbanékony a mozgásunk. Küszködtünk a korongátvétellel még tökéletes passz esetén is, és mire eljutottunk a lövésig, már előttünk volt egy blokkoló ellenfél, mert nem tudtuk elég hirtelen ellőni a korongot, túl sokáig készültünk a mozgásra. Sokat jegyzeteltünk, beszélgettünk más csapatok edzőivel, ők hogyan dolgoznak, hogyan készülnek, miket tanítanak a gyermekeknek. A tanultakat és tapasztaltakat a megfelelő szakmai fórumokon természetesen tovább fogjuk adni.
Említést érdemel a bíráskodás is: közreműködtek kanadai, egyesült államokbeli, svéd és cseh bírók. Nemzetközi elitszínvonalon fújtak, testmagasságtól függetlenül engedték a szabályos testjátékot, még a korong leadása után egy-két másodperccel is szabad volt leütközni a játékost. Ezzel párhuzamban minden apró akasztást, bottal ütést, gáncsolást azonnal lefújtak, akkor is, ha a szabálytalanság nem akadályozta meg a mozgásban a korongot birtokló játékost. A bírók a szabályosság keretén belül tartották a játékot, emellett engedték a mérkőzés ütemes, kemény folyását."
Az elmúlt két hétben további két nagyszerű eseményen vitézkedtek hasonló korú légiósaink. Rigában 24 serdülőcsapatnak rendeztek nemzetközi kupát, igen erős mezőny gyűlt össze, az eseményen részt vett a svéd Flemingsberg is. Ebben a klubban három magyar fiatal is játszik, az 1995-ös születésű Hári Norbert és az egyaránt 1996-os Daoda Olivér és Galló Vilmos. A svéd csapat csoportjában, majd a rájátszásban is második lett, nagyon értékes ezüstéremmel távoztak Rigából. Hatalmas siker, hogy a torna legjobb kapusának magyart választottak Daoda Olivér személyében.
Galló Vilmos egy héttel később az egyik svéd elitklub, az AIK Stockholm 1996-os születésűek részére kiírt kupáján szerepelt egy másik csapatban, az IFK Taby HC színeiben. A svéd, orosz és svájci élcsapatok mezőnyében a Taby a negyedik helyen végzett, Galló Vilmos zárt a kanadai táblázat élén, és ő lett a torna MVP-je. Érdekesség, hogy a bronzmeccsen az ellenfél a házigazda volt, és Galló azzal a Robin Kovaccsal vívott gólpárbajt, akivel ebben a szezonban még egy csapatban játszott. Mint korábban megírtuk, a magyar származású, de Svédországban született Kovacs és Hári Norbert három évre az AIK Stockholmhoz szerződött.
