"A csapat magja egyben van, értékes, remek játékosokból áll, akik jó közösséget is alkotnak. Nagy butaság lenne ezt szétrombolni. Tehát az ő egyben tartásuk mellett 5-6 poszton látok szükségesnek erősítést" – adott összegzést Kevin Primeau, a Sapa Fehérvár AV19 edzője. "Minden fronton megelőztük itthoni vetélytársainkat. Azt hiszem, mindent egybevetve nem lehetek elégedetlen a szezonunkkal" – mondta J. P. MacCallum, a Dab.Docler trénere. A két kanadai szakember a felnőtt, illetve az ifjúsági válogatottnál is dolgozik a következő hetekben, de előtt még a bajnoki döntő és a szezon értékelésére kértük őket.
Kevin Primeau-tól azt kérdeztük elsőként, hogy szerinte is elmaradt-e a bajnoki döntő színvonala az EBEL-ben mutatottól, és ha igen, minek köszönhető ez. "Így van. Ez azonban teljesen érthető. A bajnoki ellenfeleinknél számos remek játékos játszik, azonban nem annyi, mint amennyi az EBEL csapataiban. Ettől függetlenül nem volt könnyű dolgunk ellenük. Nyertünk hétből hét mérkőzést, nem lehetek elégedetlen. Nem szabad elmenni a tény mellett, hogy korántsem voltak ezek a győzelmek olyan könnyűek, mint azt sokan várták. Tudom, sokan azt hitték, kimegyünk a pályára és egyszerűen elfújjuk az ellenfelünket. Masszív, erős csapatok ellen játszottunk, úgy érzem, értékes győzelmeket arattunk."
A válogatott szempontjából szakmailag jobb volt visszajönni a bajnoki rájátszásra és így meccsben tartani a játékosokat a vb előtt, vagy jobb lett volna felkészülési mérkőzéseket játszani? "Egyértelműen az a véleményem, hogy jobb volt a bajnoki rájátszásba bekapcsolódni, mint edzőmérkőzésekkel játékban maradni. Ellenfeleink nagyon motiváltan játszottak, és a mi játékosaink számára is hajtóerőt jelentett a bajnoki cím megszerzése. Csak azt tudom még egyszer mondani, hogy egyáltalán nem volt sétagalopp a hét bajnoki mérkőzésünk. Ráadásul a 38 pontos korlátozás miatt nem is tudtunk a legjobb csapatunkkal kiállni. A Dunaújváros EBEL-pontértéke például nagyobb is volt, mint a miénk. Persze nyilván árnyalja a képet, hogy mennyire erősek a légiósok a két csapatban, de kemény ellenfelek ellen játszottunk."
Primeau mester mindenkit megnyugtat: "A Fehérvár játékosai fizikailag és mentálisan is rendben vannak. Néhányan kisebb sérülésekkel küszködnek a csapatból, de ezt leszámítva mindenki készen áll arra, hogy legjobb tudása szerint segítse a válogatottat a világbajnokságon."
A hírek szerint a kanadai tréner maradása egyik komoly feltételéül azt szabta, hogy a következő szezonra erősítsék meg a játékoskeretet. "Igen, ez így van. A csapat vezetése részéről látok elkötelezettséget arra, hogy erősödjön a játékoskeret. Természetesen én edző vagyok és az én szempontjaim részben mások, mint a vezetők szempontjai, de nincs vita közöttünk abban, hogy a rendelkezésünkre álló pénzt a lehető legjobban használjuk fel." Majd hozzátette, tett is javaslatot konkrét játékosok leigazolására. "Igen, folyamatosan figyeljük a piacot, tájékozódunk. El kell azonban mondjam, hogy nem kell nagy változásokra gondolni. A csapat magja egyben van, értékes, remek játékosokból áll, akik jó közösséget is alkotnak. Nagy butaság lenne ezt szétrombolni. Tehát az ő egyben tartásuk mellett 5-6 poszton látok szükségesnek erősítést. Ebben van mindenféle pozíció, szélső, center, védő egyaránt.
Nem titkolom, a bajnoki rájátszásban is láttam olyan játékost az ellenfeleknél, akit szívesen látnék az EBEL-keretben, nem is egyet. Ahogy korábban már mondtam is, számos nagyon jó hokis játszott ellenfeleinknél is. Szerencsés helyzetben vagyok, hogy a válogatott mellett is dolgozhatok az idén, figyelni fogom őket ott is. Neveket azonban érthetően nem szeretnék mondani. Az azonban látható, hogy a farmcsapatunkban is vannak olyan játékosok, akik teljesítményükkel igazolták, hogy az EBEL-keretben is számíthatunk rájuk. Bálizs Bence és Tóth Adrián már be is mutatkozott, Varga Arnoldnak pedig minden esélye megvan arra, hogy megragadjon a keretben."
Még egy nagyon komoly feladat vár rá ebben az évben, az ifjúsági világbajnokság. Mik a tervei, mire lehet jó ez az U18-as csapat? "Nagy megtiszteltetés, hogy felkértek az ifjúsági válogatott melletti munkára. Nagy örömmel fogadtam el a felkérést, szeretném tapasztalataimmal segíteni a csapatot. A legfontosabb, hogy minél gyorsabban megismerkedjek a kerettel. Komoly torna vár ránk, amelyen több olyan ország U18-as válogatottja is ellenfelünk lesz, akiket Magyarországnál magasabban jegyeznek a hokivilágban. Ráadásul ebben a korosztályban nagyon nehéz előre felkészülni az ellenfelekből. Mivel csak két évfolyam számára írják ki ezeket a versenyeket, egyik évről a másikra nagy a cserélődés. Sok szempontból ugrás az ismeretlenbe ez, nem egyszerű beszerezni információkat leendő ellenfeleinkről. Igyekszünk megtenni minden tőlünk telhetőt, hogy a tudásunkhoz mérten a legtöbbet mutassuk a világbajnokságon."
J. P. MacCallum, a Dab.Docler edzője vasárnap óta több helyen elmondta, a legjobb Magyarországon játszó magyar csapat az övé. Ez azonban mégis csak ezüstérmet ért idén is, és az a terv sem vált valóra, hogy legalább egyszer megfogják a Fehérvárt a bajnoki döntőben. Mégis elégedett. "A Mol Ligában mi maradtunk állva legtovább a magyarországi csapatok közül, a Magyar Kupát megnyertük, és mi jutottunk a döntőbe a Volán ellen a magyar bajnokságban is. Minden fronton megelőztük itthoni vetélytársainkat. Azt hiszem, mindent egybevetve nem lehetek elégedetlen a szezonunkkal. Szerettük volna megverni a Volánt a döntőben legalább egy mérkőzésen, és úgy érzem, hogy habár ez nem jött össze, egy év alatt közelebb kerültünk hozzájuk. Az első mérkőzés 2-1-es fehérvári győzelemmel végződött, ott szerintem valós győzelmi esélyt szalasztottunk el."
A kanadai szakember szerint volt változás a két Fejér megyei csapat fináléjában az előző évhez képest. "A tavalyi évhez képest sokkal jobb mérkőzéseket játszottunk. Úgy érzem, közelebb kerültünk hozzájuk, de azért egészen más szinten van a két csapat. A Volán első két sora rendkívül jó játékosokból áll, szerettünk volna nekik is kellemetlen pillanatokat szerezni. Azt hiszem, idén ez többször sikerült, mint tavaly."
Az edző elégedett volt a légiósokkal. "Sevela a bajnokság legjobb kapusa lett, véleményem szerint teljesen megérdemelten. Két szlovákiai védőnk, Varga és Martinka nagyon erős és megbízható teljesítménnyel segített bennünket, meg voltam elégedve azzal, amit kaptam tőlük. Elöl MacSweyn és Metcalfe rengeteg pontot szerzett az év folyamán, ők lettek a legeredményesebb játékosaink. Azt hiszem, mindegyikük sokat tett hozzá a csapat teljesítményéhez, azt nyújtották, amit egy légióstól elvárhatunk."
MacCallum mester a magyar játékosok teljesítményét is értékelte. "Nagyon nagy utat tettünk meg az elmúlt három évben a játékosokkal együtt. Eljutottunk oda, hogy sokuknak reális esélye van a válogatottba kerülni. Tudom, hogy csak néhány kiadó hely van a csapatban, de meggyőződésem, hogy azok, akiket a bő keretbe behívtak, mind eséllyel indulnak ezekért a helyekért. Rengeteget fejlődtek, nagyon büszke vagyok rájuk. Szeretnék külön kiemelni két nagyon fiatal játékost is. Pavuk Attila és Virág Tamás számára ez az áttörés éve volt. Nagyszerű adottságaik vannak ehhez a játékhoz, remek és bátor játékot mutattak, sokat fejlődtek és erősödtek. Úgy érzem, sok örömet okozhatnak még a szurkolóknak.
Az idősebb játékosaimat is szeretném megemlíteni. Ők tapasztalatukkal, hozzáállásukkal segítették a közös célok elérését. Amikor elkezdtük a közös munkát, ők is beálltak a sorba, keményen dolgoztak az edzéseken és a mérkőzéseken is. Ütköznek, hajtanak, puhítják az ellenfeleket, és segítenek összetartani a közösséget is, és ez mind fontos egy csapat életében."
A továbblépés lehetőségein sokan sokat vitatkoznak. Lássuk a dunaújvárosi edző véleményét. "A Mol Liga és a magyar bajnokság rengeteget lépett előre az elmúlt három évben. Egyre több csapat versenyképes, erősödik a küzdelem a jó helyekért. Amikor szembetalálkozunk a Volánnal, mégis látszik a különbség. Meg kell próbálni minél nagyobb kihívás elé állítani a játékosokat, jobb színvonalú küzdelemben történő helytállásra késztetni őket. Lehet, hogy ehhez jobb légiósok kellenek, ez azonban pénzkérdés. A Volán az EBEL-ben játszik, és a költségvetése hat-hétszerese lehet a miénknek. A látványosabb felzárkózáshoz nekünk is meg kell, kellene többszöröznünk a költségvetésünket. Természetesen jó lenne, ha minden magyarországi csapat meg tudná tenni ezt, de ebben egyelőre nem nagyon bízom, nem látom azt, hogy tudnánk ennyi pénzt hozni a magyar hokiba.
Nem tudom, hogy lépésről lépésre haladva meddig tudnánk eljutni. Látom, hogy a magyar bajnokság kitermelt olyan játékosokat, akik képesek lehetnek helytállni akár egy EBEL-szintű bajnokságban is, ők azonban eloszlanak a hat csapat között. Lehet, hogy érdemes lenne belőlük egy közös csapatot szervezni, és megpróbálni elindítani őket az EBEL-ben, ezzel egy időben pedig a hazai bajnokságban jobban figyelni a fiatalok versenyeztetésére. Ez viszont azzal jár, hogy rájuk kisebb figyelem irányulna, az itthoni kluboknak megint kisebb pénzből kellene gazdálkodniuk. Nehéz okosnak lenni, a jelenlegi válogatott számára azonban még egy csapatnyi nagyon erős bajnokságban versenyző játékos biztosabb hátteret adhatna."
Lejárt a szerződése, hogyan gondolja, marad Dunaújvárosban? "Beszélgettünk már az esetleges maradásomról, és nagy örömmel folytatnám is itt a munkát. Azonban most a válogatottra kell összpontosítani, és az én sorsomra azután lehet csak visszatérni, ha a világbajnokságnak vége. Nem vagyunk a megbeszélések végén, addig semmi konkrétumot nem tudok mondani."
