Az NHL-döntő hatodik mérkőzésén Philadelphiába látogatott a Chicago Blackhawks. A televíziós ismétlésre váró rajongók kérésére – ahogyan korábban, úgy idén is – csak hajtás alatt ismertetjük a találkozó eredményét.

Eldőlt a bajnoki cím sorsa, Patrick Kane hosszabbításban lőtt góljával 4-3-ra nyert a Chicago, ezzel 1961 után lett megint övé a Stanley-kupa. Két bajnoki cím között ez volt a leghosszabb időszak az NHL történetében. Ráadásul a Chicago egy másik, 14 éve fennálló negatív rekordot is megdöntött: 1996 után először tudott nyerni Philadelphiában, ami jelen esetben végső diadalt ért.

Az első harmadban sokkal hatékonyabban játszott a vendégcsapat. A jóval sikeresebb bulikból sokkal több támadást tudott építeni, így nem volt meglepő az sem, hogy 17-7-re nyerte a kapura lövéseket. Ehhez képest mindkét csapat egy-egy gólt tudott szerezni, mindkettőt emberelőnyből. Előbb Dustin Byfuglien talált a kapuba, majd 26,5 másodperccel a harmad vége előtt Scott Hartnell egyenlített.

A második harmad nyolcadik percében a hazaiak csatára, Danny Briere már 12. playoffgólját lőtte, ezzel végül második lett a montreali Michael Cammalleri mögött. Az ezen a meccsen gyűjtött három pontjával 30-ig jutott, ebben ő lett a legjobb. Két perccel később négy a négy elleni szituációban jött az egyenlítés, majd a fölényben játszó Chicago a vezetést is megszerezte Andrew Ladd találatával. Ahogy az idei fináléban az eddigi összes meccsen, a Philadelphia megint elbukta a középső játékrészt.

Az utolsó húsz perc kemény hazai támadásokról és életveszélyes chicagói kontrákról szólt. Az 57. percig óvta előnyét a Blackhawks, ekkor Hartnell a második gólját szerezte, elég szerencsés körülmények között. Majdnem a hazai győzelem is összejött, de az utolsó percekben Antti Niemi a helyén volt, nemegyszer bravúrral hárított. A finn kapus 16 győzelemmel és 6 vereséggel fejezte be a szezont. Ezzel a 17. olyan kapusa az NHL-nek és 2004 óta az első, aki legalább ennyi sikerrel fejezi be a rájátszást.

A hosszabbítás 4 percig és hat másodpercig tartott. Patrick Kane lehetetlen szögből, majdnem az alapvonalról talált a kapuba, a korong Michael Leighton lábai közöttért célt. 49 év után lett bajnok a Chicago, nem érdemtelenül. Az évek óta folyó tudatos munka meghozta a gyümölcsét. Az alapszakaszt a második helyen zárta konfereciájában a csapat, majd négyből három ellenfelét 4-2-re győzte le a rájátszásban, közben a főcsoportdöntőben 4-0-val söpörte ki a San Josét.

A döntő legértékesebb játékosának a chicagói kapitányt, Jonathan Toewst választották, övé lett a Conn Smythe Trophy. Toews 22 asszisztjával a legjobb gólpasszos lett a rájátszásban. A csatár ebben a szezonban a kanadai válogatottal olimpiai bajnok is volt, ráadásul nyert világbajnokságot is, így ő is tagja a három legértékesebb kupát begyűjtő elittársaságnak. Marian Hossa két elbukott Stanley-kupa-döntő után végre bajnok tudott lenni. Ez volt sorrendben a harmadik döntő, ahol végső sikert idegenben harcolta ki egy csapat.

A Philadelphia erőn felül teljesített, ezért érdemel dicséretet. A továbbjutást is csak az utolsó pillanatban kiharcoló gárda hatalmas bravúrral verte ki a New Jerseyt, majd történelmi tettet hajtott végre azzal, hogy 0-3-ról fordított a Bostonnal szemben. A főcsoportdöntőben a szintén meglepetéscsapat Montrealt intézte el könnyedén. Idei népszerűségére jellemző, hogy összesen 1 020 699 szurkoló nézte a Wachovia Centerben a meccseket, ami franchise-rekord.

A szezonból két fontos esemény maradt hátra. Június 23-án díjazzák a szezon legjobbjait Las Vegasban, majd június 25-26-án következik a draft Los Angelesben.

Philadelphia Flyers-Chicago Blackhawks 3-4 (1-1, 1-2, 1-0, 0-1)
Gól: Hartnell (Briere, Pronger, ee.), Briere (Leino, Krajicek), Hartnell (Leino, Briere), ill. Byfuglien (Toews, Kane, ee.), Sharp (Bolland, Keith), Ladd (Hjalmarsson, Kane), Kane (Campbell). Kapusok: Leighton 37/41, ill. Niemi 21/24.