Kiérkezésem után derült ki, hogy négyen pályázunk a két légióshelyre, rajtam kívül két finn és egy kanadai hokis, mondta blogunknak a csütrötök délután, 15 órás utazás után hazaért fiatal válogatott csatár, aki augusztus végén a Sapa Fehérvár AV 19 ajánlata helyett végül a kiemelkedő amerikai lehetőséget fogadta el. Élménybeszámolója végén megírjuk azt is, hol kívánja folytatni pályafutását.

"Amikor kiutaztam, úgy tudtam, tutira bent leszek az Indiana Ice keretében. Ez nem így volt. Nagyon hamar kiderült, hogy a finn konkurens helye biztos, ő tavaly játszott az U20-as vb-n is, tényleg nagyon jó játékos. A másik finn védő volt, őt félidőben hazaküldték, így nyilvánvalóvá vált, amit már közben is éreztünk, hogy egy kanadai hokissal kell megküzdenem. Nagy előnnyel indult, mert kispályához szokott, aggresszív, kemény srác volt, szinte minden meccsen bunyózott is. Nekem jó ideig eltartott, mire hozzászoktam a keskenyebb pályához, a más játékstílushoz. Furcsa volt az egész. A második-harmadik meccsen már jól ment, az edzőm is mondta, és sokat voltam jégen.

Kicsit szomorú vagyok, hogy nem sikerült, de a csapat döntését elfogadom, megértem, hogy vetélytársamat szerződtették. Összességében sajnos nem tudtam azt mutatni, amit vártam magamtól, öt mérkőzésen nem szereztem pontot, talán ha egy-kettő összejött volna, másképp döntenek. Megnehezítette a dolgomat, hogy 1989-es születésű légióstól igazán extra teljesítményt várnak, ráadásul engem az egyetemi ligába már nem tudtak volna továbbadni, mert voltam profi. De ha előre tudom, hogyan alakul a sorsom, akkor is belevágtam volna, mert fantasztikus élményeket szereztem.

Néhány hét kellett volna, hogy még jobban megszokjam a másfajta stílust. Óriási volt az a torna, amin részt vettünk. A színvonal is magas, de a körítés döbbenetes. Az utolsó mérkőzéseken tele volt a lelátó NHL-es és egyetemi bajnokságos megfigyelőkkel, alig fértek el. Amikor a végén bementünk az öltözőbe, szólt az edzőnk, hogy nem mehetünk ki egyszerre, mert elállják az ajtót a megfigyelők, így végül egyesével mentek ki a srácok. Csak a finn csatár és én nem, mert egykori profiként nem voltunk érdekesek.

A kinti edzőm és néhány menedzser azt mondta, segítenek csapatot találni egy másik juniorligában vagy az ECHL-ben, de azt gondolom, tudom, miben kell fejlődnöm, hogy egyszer a tengerentúlon is megálljam a helyem, és ezeket a dolgokat az EBEL-ben is képes lehetek gyakorolni, fejleszteni. Pénteken délután találkozom Ocskay Gáborral, és ha a Fehérvár is szeretné, nagy valószínűséggel itt folytatom pályafutásomat."