Nem áltatom magam azzal, hogy én vagyok a poszt első számú esélyese – nyilatkozta a jégkorongblognak Pat Cortina arról, marad-e a magyar felnőttválogatott élén. A hétfői döntés előtt a sikerkapitánynál esélyesebbnek tűnik a posztra Jarmo Tolvanen, a Fehérvár jelenlegi, illetve Ted Sator, az EBEL-csapat volt vezetőedzője.

Pat Cortina jelölt, de még nem kapitány, írtuk június közepén, miután a magyar jégkorongszövetség (MJSZ) elnöksége döntést halasztott. A szeptember 7-ei ülésen már nagy valószínűséggel megszavazzák, ki lesz a kapitány a következő szezonban. Az eddigi sikerember szerint nagy a valószínűsége annak, hogy a válogatott új szakemberrel vág neki a következő feladatoknak.

Pat Cortina klubcsapatával, az EHC Münchennel komoly nyári felkészülésen van túl. A Bundesliga 2-ből már tavaly is fölfelé lógtak ki, de akkor még volt egy jobb csapat. Erősödött a bajorok játékoskerete, így az informális cél egyértelmű: a DEL-be kell jutniuk. Ez gondot okoz a magyar válogatott és a kanadai mester együttműködésében. Az A csoportos felkészülés sem volt zökkenőmentes, Pat Cortina több mérkőzésen és sok edzésen nem lehetett jelen. Az MJSZ a tapasztalatokból kiindulva az új szezonban garanciát kért az edzőtől arra, hogy legalább a világbajnokságon teljes mértékben a válogatott mellett tud lenni. Mivel a Bundesliga 2 rájátszása belelóg a ljubljanai vb-be, a négy közé jutás esetén is a szlovéniai torna idejére esnének a München mérkőzései. Így Pat Cortina nem tudott ilyen nyilatkozatot tenni. A vele készült interjúban érzékelteti, nem lenne meglepve, ha átmenetileg megszakadna a kapcsolata a magyar hokival.

– Úgy tűnik, a csapata igen erős lett az új szezonra. Ez azt jelenti, hogy egyetlen céljuk lehet, mégpedig a feljutás?

- Mitől lenne olyan erős? A legutóbbi négy felkészülési mérkőzésünket elvesztettük.

– De micsoda mérkőzések voltak! OHL-es és svájci csapattal, EBEL-élcsapattal játszottak, mindőjüktől csak szűken kaptak ki.

– Komolyra fordítva a szót, valóban meg voltam elégedve a csapatommal. De a liga, amelyben játszunk, erős. A klubnál többen egyedüli célként a feljutást emlegetik, de hivatalosan nem mondják ki. Persze nagy a várakozás, én is a feljutásért dolgozom.

– A legutóbbi szezonban a német liga döntője és a magyar vb-mérkőzések öszecsúsztak. Amennyiben tavasszal is döntőznek, hogyan oldható meg az ön jelenléte a különböző helyszíneneken?

– Erre most én sem látom a megoldást. A klubcsapatomnál is az az elvárás, hogy a döntőre való felkészülés során és a döntő mérkőzésein a csapatra koncentráljak.

– Úgy tudom, a magyar szövetség garanciákat vár öntől arra, hogy a válogatott felkészülése során és a világbajnoki mérkőzéseken személyesen vesz majd részt.

– Nem kertelek. Nem tudok biztosítékkal szolgálni. Ezt közöltem a szövetség képviselőivel is. Kész vagyok a folytatásra, de nem látom az esélyt, hogy a mögöttünk álló megoldásnál többet vállaljak. Nem most kezdtük a közös munkát. Eddig is ezzel a módszerrel működtünk együtt, és a sikerek sem maradtak el. Többször megerősítettem, kész vagyok a folytatásra, de a döntés nem az én kezemben van.

– Ennél most bonyolultabb a helyzet, hiszen egy megújuló válogatottat kell építeni. Többen távoznak, akik helyére fiatal játékosokat kellene beépíteni.

– Valóban vannak új kihívások, ezt elismerem, de nemcsak a tavaszi másfél hónap az, amiben gondolkodni lehet. Többször beszéltem a magyar vezetőkkel arról, hogy a nyár egy részét, valamint a nemzetközi leállások idejét, a novembert, a decembert és a februárt hatékonyan fel tudnánk használni a csapatépítésre. Innentől a döntéshozók dolga eldönteni, hogy az új módszerrel milyen kockázatot vállalnak.

– Ön mit helyezne előtérbe a ljubljanai világbajnokságon: a feljutást vagy a fiatalítást?

– Azt gondolom, kell a fiatalítás, de ennek mértéke kérdéses. Mindenesetre a szakmai döntést követően tudni kell kompromisszumot kötni. Ha a jövő csapatát kezdjük építeni, nem lehet az egyetlen cél az azonnali feljutás.

– Hogyan éli meg, ha a fenti érvelés nem győzi meg a döntéshozókat, és ilyen körülmények között nem önre esik a választás?

– Ez benne van a kalapban. Nem áltatom magam azzal, hogy én vagyok a poszt első számú esélyese. Természetesen nem lenne kellemes érzés, ha nem folytathatnám azt az építkezést, amelyet már több éve elkezdtem, de ez is az üzlet része. Nehéz pillanatokat okozna egy ilyen döntés, de megérteném és elfogadnám.

– Egy ilyen kimenetel után végképp eltávolodna Magyarországtól?

– Remélem, hogy nem. Mindig szívesen mennék vissza Magyarországra. Számomra különleges és feledhetetlen az a történet, ami az utóbbi éveket jellemezte. Pályafutásom legszebb évei ezek, komoly nyomokat hagytak bennem. Teljesen nyitott maradnék Magyarország felé a további szakmai kihívások tekintetében. Mindentől függetlenül is az egyik legnagyobb szurkolója lennék a magyar hokinak, és ha bizonyos ideig mégsem tudnék részt venni a sportág fejlesztésében, távolrol is szorítanék a sikereiért.

Információink szerint öt jelölt merült fel arra az esetre, ha Pat Cortina nem tudja vállalni a feltételeket. Kézenfekvő megoldásnak tűnne a Magyarországon dolgozó külföldi edzők közül választani, ezért Jarmo Tolvanen, a Sapa Fehérvár AV 19 és Glenn Williamson, a Vasas Bp. Stars vezetőedzője ott lehet a listán. Nem meglepő, hogy az előző szezonban fehérvári Ted Sator neve is felmerült. Rajtuk kívül két komoly kanadai szakember került a szövetség látókörébe. Egyikük a kanadai utánpótlás-válogatottaknál alkotott, másikuk dán szövetségi kapitányként dolgozott. Úgy tudjuk, Tolvanen és Sator a legesélyesebb a magyar szövetségi kapitányi posztra.