Záró mérkőzésünkön a hatalmas berni arénának kevesebb mint a harmadát foglalta el a 3497 néző. A játék koreográfiája nem tért el az ezen a világbajnokságon megszokottaktól.

Az ellenfél gyorsabb és erőszakosabb volt, nagyobb korcsolyázótudásával, biztosabb botkezelésével, erőteljes kapura lövésekkel, határozott korongtovábbításokkal az elejétől a végéig a kapuja elé szorította a magyar alakulatot. Három perccel a mérkőzés kezdete után német, három perccel az első harmad befejezése előtt magyar gól jelezte, hogy még tartjuk a lépést. Az emberelőnyös találatok meccsén a mieink gólját Horváth András érte el, Ladányi Balázs és Tokaji Viktor aktív közreműködésével.

A kapura lövések a németek fölényét jelezték, ezúttal egy harmadban sem voltunk egálban, az utolsó játékrészben csak kétszer találtuk el a németek kapuját. A második sorunk volt a legaktívabb, minden játékos jegyzett kapura lövést, Fekete 4, Palkovics és Horváth 3-3 alkalommal próbálkozott. Ezen kívül csupán az első sorunk 4 lövési kisérletét regisztrálták. A németek első sora egymaga túlszárnyalta a mieink 16 kapura lövését.

A gólok nem egyenlő létszámnál születtek, így a +/- mutató az összes játékosnál változatlan maradt. Horváth András 25 percet töltött a jégen, az egész mezőny legtöbbet foglalkoztatott játékosa volt. Tokaji Viktor a maga 23:31-es idejével alig maradt el a németek legtöbbet dolgozó hátvédjétől, Sven Butenschontól (24:08).

Sille Tamás 2+10 perces büntetése mellett 9 kétpercest osztottak ki különböző magyar játékosok között. A németek hasonló időt töltöttek emberhátrányban a jégen.

Hetényi Zoltán 43 lövésből 41-et hárított, 95,3% fölötti hatékonysággal védett. Az ellen kapusa, Dimitri Patzold 16 lövésből 15-öt megfogott (93,8%). A mérkőzés legjobb német játékosának Moritz Müllert, legjobb magyarnak Hetényi Zoltánt jelölték a szakvezetők.