18 évesen debütálhat a felnőtt válogatottban Kóger Dániel, az EBEL-bajnok Red Bull Salzburg magyar csatára. Bemutatjuk őt, mindenféléről beszélgettünk vele.

Az olimpiai selejtező utáni hétfőn tölti be a 19. életévét. Mikor gondolt először arra, hogy válogatott lesz?

Gyermekkorom óta tudatosan készültem jégkorongozónak. Mindig bíztam benne, hogy el fogom érni ezt a szintet. Az elmúlt két évem úgy sikerült, hogy néha gondoltam arra, nem kizárt, előbb-utóbb a bő keret tagja leszek.

Amikor kihirdette Pat Cortina a 38-as névsort, hitt abban, hogy jégre léphet a Papp László Arénában?

Csak reméltem, hogy tetszeni fog az a munka, amit néhány nap alatt bemutathatok a szakmai stábnak. Örülök neki, hogy meggyőző voltam.

Mutassa be magát. Miben erős, miben kell javulnia, milyen játékot várhat Kóger Dánieltől az aréna többezres közönsége?

Szélső játékos vagyok, balkezes, de mind a két oldalon szoktam játszani. Korcsolyázó és bottechnikám az erősségem, a támadásokat hatékonyan segítem. Amiben sokat kell még javulnom, az a védekezésem. Klubcsapatomban is erre fektetjük most a hangsúlyt.

Hogyan került nevelőegyesületétől, az Alba Volántól a Red Bull Salzburghoz?

Az elmúlt két évben rajta voltam a legmagasabb szintű kanadai juniorliga, a CHL egyik csapatának draftlistáján. (A CHL-be Magyarországról eddig csak Szuper Levente tudta beverekedni magát – F. K.) Az első alkalommal azért nem draftolt a Val d'Or Foreurs, mert azt mondták, erősebb bajnokságban kell edződnöm, hogy számításba vegyenek. Ezért kerestem a magyarnál komolyabb bajnokságot, ekkor fogadtam el a salzburgiak ajánlatát. Tavaly még csak a felnőtt másodosztályban és a juniorbajnokságban szerepeltem, Nagy Gergővel együtt. A bajnoki döntőre eljött megnézni a kanadai csapat játékosmegfigyelője, és azt mondta, legyek nyugodt, meggyőztem, ott a helyem az ő csapatában. Minden csapat két európai játékost szerződtethet. A történet vége az lett, hogy egy orosz játékost és egy kapust választottak ki.

Jól gondolom, hogy ezt követően élete talán legnehezebb döntését hozta meg?

Az Alba Volán vezetősége EBEL-szerződést ajánlott. Ez hatalmas megtiszteltetés volt. Azonban arról sem tettem le, hogy az EBEL-bajnok Salzburgban szerepelhessek. Az osztrákok azt ajánlották, dolgozzam végig a felkészülést, és majd meglátják, hogy az első vagy a második csapatban kapok helyet. Nagyon sokat segített Ocskay Gábor korrekt felajánlása. Azt mondta, menjek el nyugodtan Salzburgba, és ha nem kapok EBEL-es szerződést, Székesfehérváron még mindig él ez a lehetőségem.

Rendszeresen tudósítottunk a nyári mérkőzésekről, amelyek túlzás nélkül álomszerűek voltak magyar szemszögből.

Igen, nagyon jól ment a sorunk az elején, aztán már a komoly ellenfelek ellen is bevetettek, ponterősem játszottam, nagyon jól éreztem magam. A felkészülés végén jelezte Pierre Pagé, az edzőnk (képünkön a háttérben Kóger látható 61-es számmal), hogy tetszett, amit tőlem látott, és kérte, maradjak a Red Bull Salzburgnál. De azt is elmondta, szó sincs garantált EBEL-csapattagságról, ezért még meg kell küzdjek, még akkor is, ha folyamatosan a nagycsapattal edzek.

Az első fordulóban máris a csapatban találta magát, a negyedik sor tagjaként.

Igen, a mérkőzés előtti nap szólt Pagé mester, hogy utazom Ljubljanába. Nagyon boldog voltam, mert nem gondoltam, hogy ilyen hamar játéklehetőséget kapok a nagyok között. Ráadásul 7-0-ra nyertünk, és a negyedik gólnál én is a jégen voltam.

Az EBEL-ben eddig 18 forduló ment le, a mérkőzések felén játszott. Milyen szempontok szerint kerül be a csapatba, illetve marad ki?

Nem tudom pontosan. Az biztosan nagy hátrányt jelent számomra, hogy négypontos játékosnak számítok. A szabályok szerint három 23 év alatti idegenlégiós kaphatott egypontos értéket, de ezt a szezon előtt ki kellett jelölni. Mivel nálunk sok a fiatal tengerentúli, hamar elfogytak ezek a helyek. Ha ők nem játszanak, akkor is négy pontot számítok, tehát a csapat magas összpontszáma lehet az egyik ok, hogy kimaradok. (Az EBEL-ben minden játékost tudása, életkora stb. alapján kategorizálnak 1-4 pont között,  egy csapatban egy mérkőzésen csak meghatározott összpontszámú játékos nevezhető, így törekszenek egyensúlyban tartani az erőviszonyokat – F. K.)

Mivel a statisztikából nem derül ki, árulja el, mennyi lehetőséget kapnak a mérkőzéseken a fiatalok?

Pagénál minden sor szinte egyformán játszik. Így én is folyamatosan jégen vagyok. Alapesetben a negyedik sor a fiataloké, de sérülések, pihentetések esetén a második sorban is szoktam játszani. Ilyenkor előnyben és hátrányban is a speciális sor tagja vagyok. Elég megbízható a mi sorunk, csak egy gólt kaptunk, négyet lőttünk.

Mit tud mondani Pierre Pagéról, aki 13 szezonon át edzősködött az NHL-ben, és több mint hatszáz mérkőzésen irányította a Minnesota, a Quebec, a Calgary és az Anaheim csapatát?

Nagyon határozott személyiség, óriási tekintélye van az öltözőben és azon kívül is. Az edzéseink fantasztikusak, a mérkőzéseken is nagyon jól irányít. És szerencsére nagyon szereti a fiatal játékosokat.

Milyen a csapaton belüli hangulat? Milyen a viszonya a csapattársaival?

Nagyon kedves velem mindenki. Mondhatom, befogadtak. Szerintem nálunk az osztrák játékosok a legjobbak, Koch, Kalt, Pewal. Dieter Kalt nemrég sérüléssel bajlódott, ezért nem tudott teljes értékű edzésmunkát végezni. Szólt nekem, hogy dolgozzunk együtt a különedzésein, és felajánlotta, hogy amíg felépül, mutat nekem trükköket, finomít a lövőtechnikámon, tanít ezt-azt. Nagyon önzetlen és segítőkész mindenki.

Milyen szerződést kötött a Salzburggal? Mennyire tervezi előre pályafutását?

Egyéves megállapodást írtunk alá. Idén be akarom biztosítani a helyem a nagycsapatban. Nagyon jól érzem itt magam, nem akarok mindenképpen továbbállni. Természetesen egyszer szeretnék egy még komolyabb ligában játszani, de csak akkor megyek el, ha ilyenbe hívnak.

(A felső képet Wirth András készítette, a válogatott játékosok portréit itt megnézhetik.)